Irányít, és érzelmileg zsarol az anyósom! Mit tegyek?

Ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés. Mielőtt tippeket adnék, szeretnék egy kicsit belemenni a az ilyen kapcsolat dinamikájába, hogy megértsük mi, miért és hogyan történik. Szeretném leszögezni, azt a személyt lehet érzelmileg zsarolni, aki hagyja magát, mert nem ismeri fel, hol ér véget az irányító személyisége és hol kezdődik a sajátja. Valószínűleg a párunk az igazi célpont, mi csak az újabb alanyok vagyunk.

Legelőször tisztázni kell mi is az az érzelmi zsarolás? Azt nevezzük érzelmi zsarolásnak, amikor a szeretetteli légkörben, olyan dolgokra kényszerítenek, amit valójában nem akarunk. Ha nem tesszük meg, lelkiismeret furdalást keltenek bennünk, amitől gyötrődünk, míg végül beadjuk a derekunkat. Mindez történhet észrevétlenül is, apró, lényegtelennek tűnő dolgokkal. A probléma akkor kezd súlyosodni, amikor az életminőségünket érintő dolgokba akarnak mások beleszólni. Ez a fajta kommunikáció nagyon sok családba mélyen beleivódott.

Miért jellemző annyira? Azért, mert erős kötődéssel jár, ami jó kiindulópont az ideális családi légkörhöz, amit minden anya szeretne megteremteni. Igen ám, de ha a szoros érzelmi szálak mellé nem párosul, hogy a család tagjai külön-külön megélhessék önállóságukat, elvesznek a határok és sem az anyának sem a gyermekének nem lesz önálló személyisége. Azért is nagyon fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert ha valaki ilyen családból jön, hajlamos a saját gyerekeivel is ilyen kapcsolatot kialakítani. Ezek a viszonyok pedig hosszútávon boldogtalansághoz vezetnek.

DE, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen esetekben lehetséges az, hogy anyósunknak túlzott befolyása van az életünkre. Ezek kemény szituációk lesznek, de nagyon fontos, hogy őszinték legyünk saját magunkkal. Mielőtt nekikezdünk, szeretnék ismertetni, egy nagyon leegyszerűsített modellt, ami jól szemlélteti három ember kapcsolatát. Az elmélet szerint, három ember viszonyában, egy adott pillanatban mindig az jellemző, hogy ketten szorosan kötődnek egymáshoz, ketten valamiféle konfliktusban vannak és kettő között távoli, hűvös a kontaktus.

A fenti ábra mutatja be a triádikus kapcsolat lényegét. HA a háromszög csúcsaira helyettesítsük be magunkat, a párunkat és anyósunkat, rögtön látjuk, hogy milyen az érintkezés közöttünk. Ha párunkkal szoros a kapcsolat, anyósunkkal vagy sok konfliktusunk lehet, vagy a távolságtartás jellemez minket.

Valószínűleg anyósunk azt szeretné, hogy továbbra is szoros legyen kapcsolata gyermekével, ám ebben az esetben, sok konfliktusunk lehet vele, párunktól pedig eltávolodunk. Vagy éppen fordítva, sokat veszekszünk kedvesünkkel, hogy nem bír elszakadni, anyósunkkal pedig igyekszünk a 3 lépés távolságot megtartani. Nem is olyan butaság ez az ábra, ugye?!

Ha mélyebben elkezdjük vizsgálni az esetleges variációkat, arra jövünk rá, hogy nem túl sok reménységgel kecsegtet a helyzet. DE ez pillanatnyi állapotot mutat, ami óráról-órára, napról-napra változhat.

A gond akkor van, amikor rögzülnek a szerepek. Vigasztalásul elmondom, hogy így van ez, az olyan jól működő családokban is, ahol mindenki elégedett. Mindössze abban más a helyzet, hogy a 3 féle viszony (szoros, hűvös, konfliktusos), nagyon kevéssé tér el egymástól, vagy másképp fogalmazva, nagyon hasonlóak. Így már meg is kapjuk a választ, hogy mit lehet kezdeni az anyósunk érzelmi zsarolásával!

Vizsgáljuk meg a helyzetünket, ki hol helyezkedik el a triádban. Mennyire súlyos és tartós az állapot. Gondoljuk át, miért alakulhatott ki, hogyan lehetne közelíteni egymáshoz a különböző viszonyokat.

A helyzet, SOHA nem reménytelen, sok türelemmel és szeretettel meg lehet oldani.

Megoldás a helyzetre

Minden társas kapcsolatnak az alapja a kommunikáció. Nem árt, ha betartunk néhány alapvető szabályt. Ezek pedig a következőek:

• Társunk szüleit ne becsméreljük, még, ha jogosnak is érezzük, sem jelenlétükben, sem a hátuk mögött!
• Ha mást nem, anyósunk korát mindenképpen tiszteljük! Ennek megfelelően társalogjunk.
• Legyünk határozottak az elképzeléseinkben, de ne rendíthetetlenek. Legyünk kompromisszum készek főként, ha a KEDVESÜNK érdeke kívánja.
• Ne eltávolítani próbáljunk, hanem közelíteni, egyenrangúvá tenni minden szereplőt.
• Soha ne reagáljunk indulatból, gyakoroljuk be a hárításként alkalmazható mondatokat! Ezzel felállítjuk saját identitásunk határait.
• Párkapcsolatunkat tekintsük a legszűkebb családi egységnek! Döntéseinkben, ennek az egységnek az érdekit helyezzük előtérbe!
• Próbáljuk meg kifaggatni anyósunkat, hogy mit szeretne igazán, és igyekezünk ésszerű határokon belül, saját rioritásainkat szem előtt tartva megvalósítani.

Ha ezekre odafigyelünk, akkor már jó alapunk lesz a probléma megoldásához. Persze léteznek nagyon súlyos esetek, ekkor a tényleges fizikális távolság jelenti a megoldást. Konkrétan: költözzünk kellő távolságra anyósunktól!

Leírom lépésről-lépésre, mit tehetünk. Vizsgáljuk meg, nagyon őszintén a helyzetünket, mitől alakulhatott ki ilyen szituáció, hogy anyósunknak túlzott befolyása van az életünkre

Megosztás Facebookon