Sokan ugyanis nagyon mélyen bántják a párjukat azzal, hogy a kapcsolatunknál előrébb helyezik a szüleiket vagy az apósukat, anyósukat. Ennek az egyik tipikus jele, amikor valaki a saját szüleivel, vagy pedig az apósával, anyósával beszéli meg a párkapcsolati problémáit. De vajon jót tesz-e ez egy kapcsolatnak? Látszólag igen. Van úgy, hogy egy párkapcsolati konfliktus már […]

Sokan ugyanis nagyon mélyen bántják a párjukat azzal, hogy a kapcsolatunknál előrébb helyezik a szüleiket vagy az apósukat, anyósukat.

Ennek az egyik tipikus jele, amikor valaki a saját szüleivel, vagy pedig az apósával, anyósával beszéli meg a párkapcsolati problémáit. De vajon jót tesz-e ez egy kapcsolatnak?

Látszólag igen.

Van úgy, hogy egy párkapcsolati konfliktus már annyira elmérgesedett, hogy arról az ember egy  családtagjával sokkal őszintébben, nagyobb bizalommal tud beszélni, mint a saját párjával. Amikor végighallgatják, függetlenül attól, hogy ki is teszi ezt, megkönnyebbülve érzi magát. De ez csak látszólag segítség.

Ha egy külső személlyel bizalmaskodik az ember, akkor jó hosszú időre fenntarthatja, konzerválhatja a konfliktust. Mert a kibeszélés hatására megkönnyebbül, de a probléma nem fog eltűnni!

Aki kiteregeti a kapcsolatát, általában egyébként megerősítéseket vár a saját igazára. Amelyet  egy ilyen intim viszonyban meg is fog kapni. Mert vajon kinek a pártjára áll a bizalmas helyzetbe hozott szülő, após vagy anyós? Sajnos sokszor a feltárulkozó fél pártjára. Pedig ez nem jó irány!

Egy felelős anyós, após vagy szülő ilyenkor csakis annyit mondhat, hogy „ezt Nektek kell megoldanotok!” Ha valaki ennél többet mond, túllépi a hatáskörét szülőként, apósként vagy anyósként. Bármennyire is a segítő szándék vezérli.

Egy bizalmas családtag a legjobb szándéka ellenére sem lesz igazán képben azzal, hogy párkapcsolatban a másik fél mit és miért gondol úgy, ahogy. Amikor valaki a szüleinek, anyósának vagy apósának kibeszéli a történteket, elsősorban a saját szemszögéből mesél. Nem tárja fel a teljes valóságot. Márpedig bármilyen felelős véleményt csak mindkét fél meghallgatása alapján lehet alkotni. Ha egyáltalán lehet. Én magam is, aki évek óta hivatásszerűen foglalkozom konfliktusokkal, magamtól soha nem tudom átlátni teljes egészében a történteket a feleségemmel kialakult konfliktusokban. Mindig csak akkor derül ki a teljes igazság, miután az ő nézőpontját is megismertem.

Én tehát azt vallom, hogy a családtagokat nem érdemes belevonni a kapcsolatunk problémáiba. A kapcsolatunk bizalmát, intimitását nem adhatjuk ki sem a saját, sem pedig a párunk szüleinek! Ebben meg kell húzni a határainkat.

Mert ha nem így teszünk, azzal a párunkat bánthatjuk meg!

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: