Mostanában sajnos nagyon sok ilyet hallok: „A férjemmel nem lehet mit kezdeni.” ” Jó ideje már nem olyan a kapcsolatunk, mint az elején volt. Boldogtalan vagyok.” „Soha nem figyel rám.” „Csak én próbálkozom, ő viszont semmit nem tesz a kapcsolatunkért!” Vajon mi a közös ezekben a mondatokban? Máris elárulom: Hát a panaszkodás! Az, hogy látunk […]

Mostanában sajnos nagyon sok ilyet hallok:

  • A férjemmel nem lehet mit kezdeni.”
  • ” Jó ideje már nem olyan a kapcsolatunk, mint az elején volt. Boldogtalan vagyok.”
  • „Soha nem figyel rám.”
  • „Csak én próbálkozom, ő viszont semmit nem tesz a kapcsolatunkért!”

Vajon mi a közös ezekben a mondatokban? Máris elárulom:

Hát a panaszkodás!

Az, hogy látunk egy problémát, azt megoldhatatlannak állítjuk be, és akár még sajnáljuk is magunkat emiatt.

És a gond pont ezzel van. A megoldhatatlansággal és az önsajnálattal.

Az ugyanis nagyon dicséretes, ha éberek vagyunk, és látjuk a kapcsolatunk gyenge pontjait. A sajátunkat és persze a párunk hibáit is.

De ha rendszeresen a megoldhatatlanság és az önsajnálat veszi át a főszerepet, na az már baj. Hiszen a problémákra nem a helyes választ adjuk a panaszkodással!

A problémáinkat ugyanis SOHA nem fogjuk tudni panaszkodással, a megoldhatatlanság örökös szajkózásával és önsajnálattal megoldani. Soha.

De akkor mi a titok?

Eláruljam, hogy mi a titka azoknak, akiknek rendben van a párkapcsolatuk, a családi viszonyaik, az anyagi helyzetük vagy az egészségük?

Az ő titkuk a tett.

  • Az, hogy ha érzik, hogy valami nincs rendben, akkor tesznek azért, hogy rendben legyen.
  • Ha fáj a foguk, akkor elmennek fogorvoshoz ahelyett, hogy szenvednének napokig a fájdalomtól.
  • Ha valakivel gondjuk van, akkor megbeszélik vele, nem pedig évekig rosszakat és csúnyákat gondolnak róla.
  • Ha kevésnek érzik a pénzüket, akkor elmennek dolgozni, nem pedig siránkoznak a szegénység miatt.

Ők azok az emberek, akik azonnal elkezdik megoldani a problémáikat, tettekkel, rögtön akkor, amikor felbukkannak.

A tanulság: tenni, tenni, tenni

Amikor panaszkodni kezdünk, sajnáltatni akarjuk magunkat, inkább váltsunk! Kapcsoljunk át eggyel magasabb fokozatba, és jusson eszünkbe: tegyünk azért, hogy megváltozzon a helyzet!

Hiszen ha jobban belegondolunk, rájöhetünk: a panaszkodás és önsajnálat egy passzív, megoldást nem kereső állapot. Viszont – tapasztalatom szerint – ugyanannyi energiát vesz el az embertől, mintha a megoldás érdekében tevékenykednénk.

Csakhogy az első esetben a boldogtalanság elviselésére pazaroljuk el az erőnket, az utóbbi esetben pedig a tettekre – és ennek meg is lesz a pozitív eredménye. Aki tesz a problémák megoldásáért, sokkal jobban érzi magát a bőrében.

A szabály tehát ez: ha panaszkodni kedvünk, akkor jusson eszünkbe: itt és most tennünk kell valamit a változásért!

A panaszkodás ugyanis a boldogtalan emberek sportja.

No, mit tehetnénk ma a párkapcsolatunk javításáért?

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: