A téma sokakat érint, sajnos egyre több mindenkit. Ez az írás nem fog segítséget nyújtani a válóper melletti döntés meghozatalában, de az együttmaradásra sem szeretnék senkit biztatni. A kedves Olvasónak ezúttal néhány szempontot szeretnék megmutatni a helyes döntéshez. A házasság javítható? Hiszek abban, hogy nincsenek végérvényesen elrontott dolgok, életek, viszont a fejlődésnek sokszor része az, […]

Válni vagy nem válni?

A téma sokakat érint, sajnos egyre több mindenkit.

Ez az írás nem fog segítséget nyújtani a válóper melletti döntés meghozatalában, de az együttmaradásra sem szeretnék senkit biztatni. A kedves Olvasónak ezúttal néhány szempontot szeretnék megmutatni a helyes döntéshez.

A házasság javítható?

Hiszek abban, hogy nincsenek végérvényesen elrontott dolgok, életek, viszont a fejlődésnek sokszor része az, hogy egy rossz házasságban ki tudjuk azt mondani, hogy nincs rendben valami.

A fájdalom sokszor a lelkünk mélyéig hatol és gyötri egész lényünket. De meg lehet gyógyulni és meg lehet újítani az életünket!

Régen az emberek, ha elromlott valami, nem kidobták, hanem megpróbálták megjavítani! Ez igaz volt a házasságokra is.

Manapság nincs szükség annyira a szerelőkre, hiszen könnyedén veszünk egy újat, ha valami tönkremegy. Mi a helyzet a párkapcsolatunkkal?

Bizony erre is igaz, hogy ha nem működik, feladjuk és keresünk helyette másikat. HÁT EZ ITT A BÖKKENŐ!

A házasság hangulata váltakozik – ez természetes jelenség!                                                                            

A házasságnak ugyanis vannak évszakai. Ezek nem végig ugyanazok, az és ez benne az izgalmas!

  • Amikor minden szép és reményteljes várakozás tölt el minket a közös életünkkel kapcsolatban, ez a tavasz.
  • Erre következik a beteljesüléstől izzó, forró nyár.
  • Majd jön az elmúlást megrezzentő, de csodálatos színekkel és illatokkal tarkított ősz.
  • Végül pedig, a komor, hideg sokszor jeges és magányos tél.

Ne álltassuk magunkat ez a valóság, minden házasságnak vannak ilyen korszakai. Ha újat kezdünk, annak is lesznek! Nem véletlen, hogy az egyszer elváltak, nem ritkán kilépnek a második, vagy harmadik házasságukból is.

Vigasztalásképpen mondom, hogy az viszont rajtunk múlik, hogy a házasság egy-egy évszaka meddig tart. Körforgásban van, akár a természet, így képes megújulni is. Rajtunk múlik, hogy engedjük-e.

Amikor valami elromlik benne, nagyon mélyen megsebezhet. Nem akarom elvitatni ezeket a sérüléseket, de nem szabad bezárni őket.

A válással sokszor sajnos nem meggyógyulnak, csak egy ideiglenes vékony heg képződik rajtuk, amit egy hasonló helyzet feltéphet, és súlyos fertőzést okozhat, ami felemészti a lelkünket.

(Hozzáteszem, láttam már példát arra, hogy egy pár szépen, a korábbi sérelmeket feldolgozva vált el.)

Adjunk lehetőséget a megbocsátásnak, akkor is, ha egyáltalán, nem kéri ezt tőlünk senki. De térjünk vissza az évszakokhoz és a váláshoz.

A változás a kulcs

Amikor elmagányosodunk, elhidegülünk egymástól, mindenképpen változtatni kell..

Ezek a folyamatok azonban nem visszafordíthatatlanok, ha a házaspár egyik felében megvan a törekvés a változásra. És itt a saját változásunkról van szó, nem a másikéról!

Emberek lévén, mindig mást hibáztatunk, sohasem magunkban keressük a hibát. Érezzük, hogy egy házasság, olyan, mint egy csapatmunka, akkor működik igazán jól, ha mindenki beleteszi a tehetségét!

DE néha, egy darabig, úgy is döcög, ha csak az egyik teszi bele magát. Ilyenkor alakul ki a csalódottság érzése és a fájdalom.

Mégis azt mondom, hogy ezen a ponton nem szabad feladni. Hiszek a szeretet mindent legyőző erejében és abban, hogy a házasságnak igenis van létjogosultsága ebben a világban. Nem könnyű megmondani, hogyan kell jól csinálni és nincs is általános érvényű recept, de az biztos, hogy a szereteten kell alapulnia.

(Figyelem! Ha a párkapcsolati konfliktusok kezeléséhez további hasznos tanácsokat szeretne megismerni, töltse le a Hogyan kezeljem a párommal a konfliktusainkat? című ingyenes minikönyvemet ide kattintva  >>)

Lehet, hogy haragot keltenek a soraim és úgy tűnhet, hogy a fellegekből beszélek. De megéltem már többször én is az elhidegülést, csalódottságot, bizonytalanságot, sőt a bizalom megrendülését is.

Természetesen egy alárendelt, elnyomott, elhanyagolt helyzetből sokszor úgy lehet kilépni, ha valaki felborítja a közös asztalt. De azt kell látnunk, hogy ilyenkor az történik, hogy változunk, kiállunk önmagunkért.

Feladni nagyon egyszerű, de dolgozni rajta nem. Pedig a házasság nagyon kemény munka és életre szóló elköteleződés kellene, hogy legyen.

De vannak pontok, amikor segítségre lenne szükségünk, arra a bizonyos szerelőre. Az elromlott házasságunkat, milyen szerelőhöz vihetjük?

Hát vannak ugye a különböző terapeuták és párkapcsolati tanácsadók. 🙂

De sokkal fontosabb, hogy szeretetet tudjunk adni magunkból. Ha kicsit érteni akarjuk ezt, olvassuk el a szeretet himnuszt és a végén nézzünk magunkba:

  • Vajon tényleg ilyen voltam?
  • Mindig a legjobbat adtam magamból?
  • Türelemmel viseltem a nehézségeket?
  • Nem hangoztattam az érdemeimet, nem csak a magam javát nézetem?
  • Elviseltem a másik rossz napját, hittem benne, reméltem-e, hogy képes olyan emberré válni, akit tisztelni tudok?
  • És valóban az én szeretetem elmúlt?
  • Szeretet volt-e az akkor, vagy csak lángolás?

Tudom kemények ezek a szavak, de remélem, hogy adnak egy kis időt a gondolkodásra a megfontolásra! Mérlegre kell tenni az életünket minden egyes nap és nem csak akkor, amikor bajban vagyunk.

Meg kell vizsgálnunk, hogy mi az, ami jó nekünk és a javunkra válik és mi az, ami nem. Ami nem használ a lelkünk tisztaságának megőrzésében, annak fordítsunk hátat, mert egy idő után nem tudunk majd tükörbe nézni. Lehet, hogy a kollégánkkal flörtölni pillanatnyilag jó, de vajon hosszútávon használ nekünk?

Vannak esetek, amikor kívülről azt látjuk, hogy a válás jót tett. De nem a mi tisztünk megítélni mások életét és házasságát. Maradjunk a sajátunknál, ne hasonlítgassuk másokéhoz. Igyekezzünk a lehető legjobbat kihozni belőle, és ha nem megy, vigyük a „Szerelőhöz”. Ha nem akarjuk, akkor is alaposan fontoljuk meg a döntésünket, mert az egész életünkre ki fog hatni.

Zárásként szeretnék egy apró tippet adni, ami megkönnyíti a további életet, ha nem a válás lesz a döntés. Felkelés előtt hálát adunk az új napért, az új esélyért a társunkkal, aki mellett ki akarunk tartani. Ha van egy ilyen elhatározásunk, jöhetnek a csinos ismeretlenek és a feladásra késztető gondolatok..

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: