Mit tehetünk, ha az anyósunk beleszól a gyereknevelésbe és minden másba?

Egy gyermek életében nagyon meghatározó milyen családba születik. Fontos üzeneteket hordoz magában felnőttként, amit a szüleitől tanult és látott az életről. Ha szeretnénk, hogy öregkorunkban is megbecsült tagjai legyünk gyermekeink családjainak, mindenekelőtt tiszteletet mutassunk saját és társunk szülei felé. Ha azt akarjuk, hogy szeretettel vegyenek körül minket életünk alkonyán, akkor meg kell mutatnunk gyermekeinknek, hogyan kell ezt csinálni.

A tisztelet és szeretet azonban nem azt jelenti, hogy alávetem magam a másik akaratának, hagyom, hogy mindenbe beleszóljon. Mit tegyünk, ha anyósunk nem érti meg, hogy mi egy másik család vagyunk, másként szeretnénk élni az életünket?

1) Egységesítsük a gyereknevelési elveinket!

Fontos, hogy párunkkal azonos állásponton legyünk a gyereknevelési kérdésekkel kapcsolatban. Mondhatnám, hogy ezt előre beszéljük meg (még a gyerekek születése előtt), de sajnos a tapasztalat az mutatja, hogy az idő és az élet felülírhatja ezeket az előre lefektetett szabályokat.

Szeretem a hagyományos dolgokat. Ebben az esetben azt értem ez alatt, hogy a gyerekek jóllétével és érzelmi biztonságával kapcsolatos dolgokért inkább az anya felelős, míg a fizikai biztonságukért és világnézetükért az apa. Ezen nem kell fennakadni, ez egy bizonyos családmodell, amely van, akinek szimpatikus és van, akinek nem.

Mivel az anyák vannak többet a gyermekekkel, előbb észreveszik igényeiket. Ahogy növekednek a gyermekek, egyre inkább figyelik apjuk vélekedését a világról. Ez régen jól működött, ma is működhetne. Szerintem annak meghatározására, hogy mit egyen egy baba, majd kis gyermek, hogyan aludjon, mivel gyógyítsuk, ha beteg, elsősorban az anyának van könnyebbsége és valószínűleg ösztönösen jól fogja csinálni. Ha túlkapásokat is vét, azért van a férje vagy társa, hogy elkerüljék a túlzásokat. Később az apáknak nagyon jó meglátásaik vannak, hogy mit és hogyan tanuljanak a gyerekek, hová mehetnek egyedül, mekkora felelősség ruházható rájuk. Az apák is hajlamosak túlzásokba esni, de ezért vannak a melegszívű anyák, akik megvédik csemetéiket a rideg valóságtól. Szóval, ha ez jól működik, akkor esélytelen, hogy anyósunk nagyon beleokoskodjon.

Mindezt azért írtam csak le, mert sokszor azért szól bele az anyósunk a gyereknevelésbe vagy bármi másba, mert érzi, hogy rés van a pajzsunkon. Azon a pajzson, amelyet az ad meg, ha a társunkkal letisztultan képviseljük a közös álláspontunkat.

2) Gyereknevelés és a nagyszülők elhatárolása

Tételezzük fel, hogy jól kommunikáljuk kifelé, hogy milyen elvek szerint akarjuk nevelni gyermekeinket és többé-kevésbé egységesen vélekedünk párunkkal, anyósunk mégis úgy érzi, neki mindenképpen véleményt kell nyilvánítania. Hogyan hárítsuk el az összeütközéseket?

1. Először is SOHA ne támadjunk. Semmi szükség rá. Nem csak őt sértjük meg, hanem párunkat is. Hallgassuk végig, amit mond és válaszoljuk azt, hogy: köszönjük, majd megfontoljuk a tanácsát.
2. Alakítsunk ki olyan szokásokat, amiből megérti, hogy a szűk családba, ő már nem tartozik bele. Például, gyermekeinknek mindig tartsunk születésnapot a napján, amikor csak apa, anya és a testvérek vannak jelen. A nagyszülőkkel a legközelebb eső hétvégén ünnepeljünk.
3. Mérlegeljünk, ha a nagymama fontos fogaskerék a mindennapjainkban, mert például, ő viszi el a gyerekünket a délutáni különórára, vegyük figyelembe az ő kényelmét is a szervezés során.
4. Fontos tisztázni a határokat. Mi az, amibe még engedünk beleszólást és mi az, amibe már nem. Ebben legyünk határozottak.
5. Kérjük ki a véleményét, majd mondjuk el mivel értünk egyet és mivel nem. Mindig higgadtan érveljünk. Nem kell mindenre azonnal reagálni, nyugodtan fontoljuk meg és következő, hasonló helyzetben fejtsük ki álláspontunkat.
6. Ne tekintsük saját nevelési elveinket megvétózhatatlannak, etalonnak. Az évek során, ahogy nőnek a gyerekek változhat a véleményünk egy-egy nevelési elvről. Ez természetes. Ha nagyon ragaszkodunk valamihez mégis, könnyen nevetségessé válhatunk.
7. A nagymamánál had legyenek kicsit mások a szabályok. Saját otthonában ne akarjunk mindent mi meghatározni. Minden gyermek élvezi, hogy ott több mindent szabad.
8. Igyekezzünk elérni, hogy a nagymama és a gyerekek is kikapcsoljanak, feltöltődjenek együttléteik során.. Ha anyósunknak megterhelő a gyerekekkel lenni, oldjuk meg másképp. Vigyázat! Akkor is ritkítsuk a találkozókat, ha a gyerekek rosszat hallanak rólunk a nagyszülőktől. Első mindig a szűk család egysége
9. Ha mindezek nem működnek, igyekezzünk ritkán találkozni anyósunkkal. Ha ez a párkapcsolatunk rovására megy, költözzünk megfelelő távolságba. Így segítséget veszítünk, de nem lesznek kontrolálatlan látogatások, kéretlen tanácsokkal.

Választásainkban mindig a békés megoldásokra törekedjünk. A háborús övezet senkinek sem jó.

Megosztás Facebookon