Miért olyan nehéz megbeszélni a problémákat?

A párunk idegesítő szokásairól, az elkövetett hibáiról, a megbántottságunkról nem könnyű beszélgetni a párunkkal. De egyáltalán nem amiatt, amire mindenki gondol.

Nem az okoz nehézséget, mert a párunkat ez rosszul fogja érinteni, hibáztatásnak fogja érezni. Ezzel ugyan számolni kell, de ha jobban belegondolunk, van egy sokkal veszedelmesebb akadály is:

A saját érzelmi állapotunk.

Hiszen általában pont akkor akarjuk kifejezni a problémánkat (durvább esetben azonnal megváltoztatni a párunkat), amikor a negatív érzések uralmuk alá vonnak.

Pedig a baj ebből fakad.

Dühösen, ingerülten, megbántva nem tudunk úgy megbeszélni egy problémát a párunkkal, hogy annak eredménye is legyen.

Hát őszintén: kinek lenne kedve mosolyogva végighallgatni egy dühös, ideges vagy éppen toporzékoló embert, aki ráadásul arról beszél, hogy mennyi baj van velünk?

Senkinek.

Amikor valamilyen kellemetlen dolgot, például év végi iskolai bukást, halálhírt vagy egy kölcsönkapott autó összetörését kell közölnünk másokkal, sokszor annyit mondunk: „ülj le, mert rossz hírt kell közölnöm.” És itt nem azt kell észrevenni, hogy féltjük a másikat, hogy nehogy rosszul legyen és összeessen.

A lényeg az, hogy megteremtjük azt a légkört, amiben könnyű befogadni a nehezen emészthető üzenetet.

A problémák megbeszélésekor is erre kell figyelni.

Ezért a szabály ez: minél előbb beszéljük meg a problémáinkat a párunkkal, de mindig várjunk addig, amíg a negatív érzelmeink alábbhagynak. Így sokkal befogadóbb lesz a párunk, és mi is a megoldásra tudunk koncentrálni a saját negatív érzelmeink helyett.

Megosztás Facebookon