Mit lehet tenni, ha elfejlődtünk a társunktól? Mit tehetünk, ha ő egyáltalán nem érdeklődik irántunk, és nem támogat a saját utunkon? Mit kezdjünk azzal, ha a másik már csak visszahúz, akadályoz a fejlődésben?

Mi az ún. elfejlődés?

Képzeljük el, ahogy vasárnap délután a férj a Forma 1-et nézi, a felesége pedig bulvármagazint olvas. A futam végén a férj beszámol a verseny eredményeiről, a feleség pedig a kedvenc sztárjáról oszt meg híreket. Jól elbeszélgetnek.

Aztán néhány év múlva valami megváltozik. A feleség elindul egy új úton, fejlődik, a bulvármagazin idővel lecserélődik önismereti könyvekre. A feleség többet szeretne beszélgetni, ráadásul mélyebb témákról.

Kezdetben csalódottan, később lenézéssel veszi tudomásul, hogy a férjében nincs nyitottság a változásra. Vasárnaponként továbbra is az értelmetlen autóversenyre pazarolja az idejét, ahelyett, hogy inkább lelkesen beszélgetne mélyebb dolgokról: emberi kapcsolatokról, önismeretről, boldogságról.

Pedig a férjében ez fel sem vetődik! Sőt, nem is érti, hogy miért kellene ilyen témákról beszélgetnie a feleségével…

A feleség fejében aztán idővel ilyen és hasonló gondolatok kavarognak:

  • „Tanulni és fejlődni akarok, de ő csak visszahúz!”
  • „Engem nem elégít ki ez a felületes élet!”
  • „Támogató és megértő társra vágyom, de a férjem sajnos nem ilyen.”
  • „Ez így nem mehet tovább. Nekem ez így nem jó! Új életet akarok kezdeni!”

Egyre inkább rabságban érzi magát. Mert kezdetben szeretné ugyan a férjét bevonni az ő megváltozott életébe, de képtelen elnyerni a támogatását.

A férj pedig nem igazán érti ezt a változást. Csalódott, hogy a felesége máshol keresi és találja meg a boldogságát. Haragszik, amiért kimondott és ki nem mondott leértékeléseket kap azért, mert ő nem akar új utakon járni. Foggal-körömmel ragaszkodik a múlthoz, amikor az élet szép, jó és egyszerű volt.

Mindenki egyre inkább a maga útjára koncentrál és abba kapaszkodik. Így idővel nemcsak a bulvármagazin kerülhet a kukába, hanem akár a házasság is. Ezt a jelenséget hívom én elfejlődésnek!

Az elfejlődés megjelenési formája

1) Az egyik leggyakoribb eset az, amikor valaki unalmasnak, kevésnek, üresnek érzi az életét, és ezért elkezd nyitni a spiritualitás felé. Egyre mélyebb lelki életet kezd élni. Megtér vagy ezoterikus irányt vesz. Közösségre és lelki társakra lel.

2) Nagyon gyakori az is, hogy egy pár egyik tagja az önismeretében fejlődik. Például segítő szakemberhez jár, akinél elkezd foglalkozni a gyermekkorával, a szüleivel való kapcsolatával. Előadásokra, tréningekre jár, könyveket olvas, amelyek segítségével egyre jobban megismeri önmagát, saját gyengeségeit és erősségeit. Új szemüvegen keresztül kezdi el látni a világot.

3) De elfejlődés az is, amikor egy férj például a vállalkozása építésébe szeret bele. Vállalkozói gondolkodásmódot vesz fel, fontossá válik számára a pénzügyi tájékozottság, a hatékonyság, az időgazdálkodás. Az új elveit szeretné hazavinni, és azokat megértetni, de minden jó szándékú próbálkozása vitákba torkollik.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Nézzük meg ezt a helyzetet mindkét fél oldaláról:

1) A társam elfejlődik tőlem. Mit tegyek?

Ha éppen elfejlődik tőlünk a párunk, és attól tartunk, hogy elveszítjük őt, nem az a megoldás, hogy elkezdjük korlátozni őt. Sértettség, lázadás, elzárkózás vagy örökös veszekedés lesz az eredménye.

Ehelyett folyamatosan támogatnunk, segítenünk kell a fejlődésében, úgy, hogy mi is részesei legyünk annak. Legyünk érdeklődők:

  • Mit olvastál ebben a könyvben? Mi fogott meg benne?
  • Mit tanultál a tanfolyamon/lelkigyakorlaton, amin most voltál?
  • Mire jöttél rá a pszichológusnál/coachnál?

Az őt ért hatásokat tegyük a saját életünk részévé is!

A megoldás tehát az érdeklődésben, támogatásban van!

Vannak feleségek, akik szívesen vállalják, hogy az üzleti életben dolgozó férjük gondolkodásmódját megismerjék. Mert a férjük a személyes hatékonyság, a profi kommunikáció irányába kezdett el fejlődni, és kíváncsiak, hogy a férjük mitől van ennyire kitörő formában!

Az ügyes férj kikérdezi a feleségét, hogy mit tanult a természetgyógyász tanfolyamon. Sőt, támogatja is abban, hogy megvalósítsa önmagát! Akár még egy önálló praxis kialakításában is aktívan segíti.

 

A párkapcsolat egyik legfontosabb szabálya ugyanis így szól:

Ami a párunknak fontossá válik az életében, az automatikusan nekünk is fontossá kell, hogy váljon!

Figyeljünk hát oda egymásra és támogassuk egymás életét!

2) Én fejlődtem el a társamtól. Mit tegyek?

A nagy kérdés elfejlődés esetén az, hogy melyik a fontosabb?

  • A párkapcsolat? De akkor mi lesz az ember egyéni fejlődésével?
  • A fejlődés? De akkor mi lesz a párkapcsolattal?

Nos, első látásra nagyon nehéz kérdésekkel állunk szemben. Nem könnyű dönteni.

Mert a helyes válasz: mindkettő egyformán fontos!

Ezért szoktam sok helyen hangoztatni, hogy a fejlődés útjára lépő félnek felelőssége van a párkapcsolata megtartásában!

Amikor valaki elkezd fejlődni, nagyon lelkesedni kezd önmagáért, az új életéért! Én magam is éltem át ilyen időszakot! A fejlődés, életünk újragondolása, az önmagunkra találás, a hitünk mélyülése mindig mámorító érzés!

A fejlődés bódulatában aztán sokan csalódnak a párjukban:

„Hiába próbálok beszélgetni róla a párommal, benne nem indul meg semmi! Nem érti és érzi át azt a boldogságot, amit én! Nem érti meg a gondolataimat!”

És ezek az elfejlődő feleségek és férjek szépen lassan elszigetelik magukat: a párkapcsolatukat leépítik, és azokat a kapcsolatokat kezdik keresni, ahol megértést, egyetértést kapnak.

És aztán idővel eldobják a társukat.

De álljunk meg itt!

Ha jobban belegondolunk, valójában nem a házastársukat dobják el. Hanem a fejlődésük sikertelen megértetése és a több éve tartó langyos kapcsolat miatti kudarcot!

A praxisomban folyamatosan tapasztalom: amikor valaki a házassága feláldozása árán indul el a fejlődés útján, sokszor egy életen át bizonygatja a külvilág felé, hogy „ott kellett hagynom a párom, mert nem jött velem”. De valójában az illető ilyenkor csak magának magyarázkodik: a lelke mélyén ugyanis érzi, hogy túl nagy ára volt a fejlődésének.

 

Hiszem, hogy a fejlődésnek van az a szintje, amikor nem érezzük értékesebbnek a gondolatvilágunkat, nem tartjuk többre magunkat pusztán azért, mert mi megtaláltuk a saját magunk számára legtöbb örömöt adó hobbit, hitvilágot, életfilozófiát!

Tudom, hogy egy lelkesítő önismereti előadáson való részvétel nagyon értékes, de amikor hazamegyünk a párunkhoz, aki mondjuk „csak” a füvet nyírta le, abban is meg lehet találni az értéket.

Ne hasonlítsuk össze a saját fejlődésünk adta mámorító örömöket és a kapcsolatunkban rejlő értékeket, mert ez két külön dolog. És mindkettő fontos!

Az elfejlődés ellenszere: ÉRDEKLŐDJÜNK!

Az elfejlődés legjobb ellenszere az őszinte érdeklődés.

Nyitottnak kell lennünk arra, hogy mi történik a másikkal, és erről beszélgetünk is kell vele.

Hiszen, ha azt akarjuk, hogy valaki ránk figyeljen, először nekünk kell rá figyelnünk!

Ha szeretnénk beszámolni az élményeinkről, friss tanulmányainkról, felismeréseinkről, először engedjük, hogy a társunk számoljon be a neki örömet szerző dolgairól.

Nyitottságot csak úgy kaphat bárki is, ha először ő nyit a másik felé. Tessék hát elkezdeni megtenni az első kis lépést!

A cél ugyanis nem más, minthogy újból tudjunk támogatóan beszélgetni egymás életéről! Oda-vissza! Hogy a gondolatainkat, érzéseinket ki tudjuk cserélni, és a saját örömeinket, fejlődésünket a párunk életének részévé tehessük.

Én hiszem azt, hogy nem csak elfejlődni lehet a társunktól, hanem egymás mellett fejlődni is! A fejlődés és az egymás mellett maradás nem zárja ki egymást!

Ha szeretnél további tippeket az elfejlődés megoldására, tarts velem a következő élőben közvetített, ingyenes párkapcsolati előadáson, ahol szó lesz arról, hogy hogyan kaphatsz több megbecsülést és támogatást a párodtól. 

IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>

Figyeljünk, hogy a párkapcsolatunkban tehát őszintén támogassuk egymást, és érdeklődően kommunikáljunk nap, mint nap!

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: