A legdurvább önbecsapás
„A párom rossz, nem akar változni, sok mindenért ő a hibás, javíthatatlan.” Ha ilyesmit érzünk, és a párunk hibáira irányítjuk folyamatosan a figyelmünket, nagy gond van. ÓRIÁSI GOND. De egyáltalán nem biztos, hogy a párunkkal van a gond. Sőt! A lelkiismeret fura működése Sokszor azért gyűjtjük a párunk hibáit, megbocsáthatatlan múltbeli tévedéseit, mert fenn akarjuk […]
„A párom rossz, nem akar változni, sok mindenért ő a hibás, javíthatatlan.”
Ha ilyesmit érzünk, és a párunk hibáira irányítjuk folyamatosan a figyelmünket, nagy gond van. ÓRIÁSI GOND.
De egyáltalán nem biztos, hogy a párunkkal van a gond. Sőt!
A lelkiismeret fura működése
Sokszor azért gyűjtjük a párunk hibáit, megbocsáthatatlan múltbeli tévedéseit, mert fenn akarjuk tartani a negatív képet róla. Nade miért? Hát ha egyszer egy életet le kell vele élnünk, akkor miért a negatívumokat erősítjük fel örökösen?
Elárulom a választ.
Azért, mert így próbáljuk becsapni önmagunkat.
Mindannyian teszünk ugyanis olyan dolgokat a párkapcsolatunkban, amelyekről a lelkünk mélyén érezzük, hogy nem volt helyes.
És ezekkel a hibáinkkal sokkal „könnyebben” együtt tudunk élni, ha a párunk hibáira tereljük a figyelmet és bebizonyítjuk: a párunk valójában egy rossz ember. És ezért az őellene elkövetett helytelen cselekedeteink így nem is tűnnek annyira súlyosnak. Azaz nem vállalunk felelősséget a saját tetteinkért.
Tudom, hogy ez elsőre furcsának tűnik, és sokan nem értenek egyet, de sajnos ez a helyzet. Minden egyes krízisbe került kapcsolatban ilyen önbecsapásokkal próbálnak a házasfelek a saját felelősségüket csökkenteni.
Az önbecsapás okai: a saját hibáink
Ha valaki még így sem érti, miről beszélek, összegyűjtöttem segítségül néhány példát. A lelkünk mélyén ezen hibáink miatt érezhetjük rosszul magunkat a bőrünkben, és ezek miatt irányítjuk a figyelmünket a párunk hibáira, rossz tulajdonságaira:
- eltitkoltam előle valamit
- nem hívtam fel, pedig tudom, hogy várta
- tudom, hogy szeretett volna valahova elmenni, de én önző módon nem mentem vele
- nem ápoltam lelkiismeretesen, amikor beteg volt
- rágódott a problémámon, amit ÉN nem tudtam megoldani, és ezzel elrontottam a napjait
- elcsúnyultam, elhíztam, pedig szerettem volna neki jól kinézni
- segíteni akartam feldolgozni a szülei halálát, de nem tudtam
- sok pénzt akartam keresni a családnak, de ma is csórók vagyunk
- szerettem vele volna jókat beszélni, de nem tudtam ezt nála elérni
- más nőkön járt az eszem, és erről nem beszéltem vele
- megcsaltam
- alkalmanként megütöttem
- bántóan kiabáltam vele
- részegen járok haza
Ugye mennyiszer okoztunk rosszat a párunknak – minden jó szándékunk ellenére – szavakkal, tettekkel vagy mulasztásokkal?
És ezek mind ott mocorognak a lelkünk mélyén, és nem hagynak nyugodni!
De sebaj, ha a párunk hibáival és rossz tulajdonságaival foglalkozunk, akkor ezekről nem kell tudomást vennünk, és nem fognak nyomasztani! – sajnos sokan így állnak a dologhoz.
Mindenkinek őszinte magábanézést és lelkiismeret-vizsgálatot kívánok!
Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: