„A párom rossz, nem akar változni, sok mindenért ő a hibás, javíthatatlan.” Ha ilyesmit érzünk, és a párunk hibáira irányítjuk folyamatosan a figyelmünket, nagy gond van. ÓRIÁSI GOND. De egyáltalán nem biztos, hogy a párunkkal van a gond. Sőt! A lelkiismeret fura működése Sokszor azért gyűjtjük a párunk hibáit, megbocsáthatatlan múltbeli tévedéseit, mert fenn akarjuk […]

„A párom rossz, nem akar változni, sok mindenért ő a hibás, javíthatatlan.”

Ha ilyesmit érzünk, és a párunk hibáira irányítjuk folyamatosan a figyelmünket, nagy gond van. ÓRIÁSI GOND.

De egyáltalán nem biztos, hogy a párunkkal van a gond. Sőt!

A lelkiismeret fura működése

Sokszor azért gyűjtjük a párunk hibáit, megbocsáthatatlan múltbeli tévedéseit, mert fenn akarjuk tartani a negatív képet róla. Nade miért? Hát ha egyszer egy életet le kell vele élnünk, akkor miért a negatívumokat erősítjük fel örökösen?

Elárulom a választ.

Azért, mert így próbáljuk becsapni önmagunkat.

Mindannyian teszünk ugyanis olyan dolgokat a párkapcsolatunkban, amelyekről a lelkünk mélyén érezzük, hogy nem volt helyes.

És ezekkel a hibáinkkal sokkal „könnyebben” együtt tudunk élni, ha a párunk hibáira tereljük a figyelmet és bebizonyítjuk: a párunk valójában egy rossz ember. És ezért az őellene elkövetett helytelen cselekedeteink így nem is tűnnek annyira súlyosnak. Azaz nem vállalunk felelősséget a saját tetteinkért.

Tudom, hogy ez elsőre furcsának tűnik, és sokan nem értenek egyet, de sajnos ez a helyzet. Minden egyes krízisbe került kapcsolatban ilyen önbecsapásokkal próbálnak a házasfelek a saját felelősségüket csökkenteni.

Az önbecsapás okai: a saját hibáink

Ha valaki még így sem érti, miről beszélek, összegyűjtöttem segítségül néhány példát. A lelkünk mélyén ezen hibáink miatt érezhetjük rosszul magunkat a bőrünkben, és ezek miatt irányítjuk a figyelmünket a párunk hibáira, rossz tulajdonságaira:

  • eltitkoltam előle valamit
  • nem hívtam fel, pedig tudom, hogy várta
  • tudom, hogy szeretett volna valahova elmenni, de én önző módon nem mentem vele
  • nem ápoltam lelkiismeretesen, amikor beteg volt
  • rágódott a problémámon, amit ÉN nem tudtam megoldani, és ezzel elrontottam a napjait
  • elcsúnyultam, elhíztam, pedig szerettem volna neki jól kinézni
  • segíteni akartam feldolgozni a szülei halálát, de nem tudtam
  • sok pénzt akartam keresni a családnak, de ma is csórók vagyunk
  • szerettem vele volna jókat beszélni, de nem tudtam ezt nála elérni
  • más nőkön járt az eszem, és erről nem beszéltem vele
  • megcsaltam
  • alkalmanként megütöttem
  • bántóan kiabáltam vele
  • részegen járok haza

Ugye mennyiszer okoztunk rosszat a párunknak – minden jó szándékunk ellenére – szavakkal, tettekkel vagy mulasztásokkal?

És ezek mind ott mocorognak a lelkünk mélyén, és nem hagynak nyugodni!

De sebaj, ha a párunk hibáival és rossz tulajdonságaival foglalkozunk, akkor ezekről nem kell tudomást vennünk, és nem fognak nyomasztani! – sajnos sokan így állnak a dologhoz.

Mindenkinek őszinte magábanézést és lelkiismeret-vizsgálatot kívánok!

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: