Máté, Erika és a szennyestartó I. rész

Erikát hetente többször is azzal idegesíti fel férje, Máté, hogy a ledobott szennyeseit nem teszi el. Szinte minden nap rendetlenséget csinál: egy zokni itt, egy zokni ott, és máris egy használtruha-bolthoz hasonlít a fürdőszoba.

Máté ezt úgy rendezi el magában, hogy:

„Általában eszembe sem jut, hogy elrakjam. Különben is, Erika úgyis mindig rendet rak! ”

Máté tehát nem lusta, pusztán arról van szó, hogy nem eléggé figyelmes. Nem jut eszébe, hogy a zokniját egyből a szennyestartóba dobja bele.

Erika ezzel szemben azt várja el, hogy Máténak is legyen egyértelmű az elpakolás:

„Igazán elpakolhatná. Nem igaz, hogy ennyire lusta és nem veszi észre, hogy mindig nekem kell elrakni őutána a szennyesét…”

Miben hibázik Erika?

1) Abban, hogy Máté józan eszére, önérzetére, szorgalmára vár. Azt gondolja, hogy mivel számára természetes, hogy a szennyest el kell pakolni, ezért ennek Máté számára is természetesnek kellene lennie.

2) Ráadásul van egy téves elgondolása párja viselkedésének az okáról. Azt gondolja, hogy Máté egyenlő a lustasággal, azért nem teszi el a szennyesét, mert nincs kedve hozzá. És napról napra, hétről hétre beletörődik a helyzetbe ezzel az általa legyártott magyarázattal.

3) A helyzetet tetézi, hogy Erika mindig elpakol Máté helyett, aki emiatt nem szembesül a rendetlenség következményeivel. Pedig ha Erika csak egy hétig nem pakolna el, talán Máténak is szemet szúrna az a szennyes rengeteg, ami a figyelmetlenség következményeként díszítené a fürdőszobát.

Hogyan érdemes eljárni egy ilyen helyzetben, ha komolyan gondoljuk a párkapcsolatunkat?

Holnapután elárulom! Addig is, gondolkodjon rajta. Ön mit tenne Erika helyében?

Megosztás Facebookon