Lehet, hogy Ön néha úgy érzi, hogy a kialakult konfliktusokat elsősorban a párja idézi elő saját hibáival, de ezeket nem hajlandó beismerni. Lehet-e ilyenkor tenni valamit azért, hogy beláttassuk a párunkkal, hogy hibázott?

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy mindenki csak saját maga képes arra, hogy a hibáit beismerje, hogy döntsön arról, hogy a jövőben nem okoz rosszat a párjának, hogy bocsánatot kérjen és kárpótolja a párját. Kényszerből nem megy. Azonban van 3 dolog, amely segít nekünk abban, hogy a párunkkal beláttassuk, hogy rosszat csinált.

1) Az egyik dolog, amit ilyenkor tennie kell, hogy alkalmazza a saját vonatkozásában a beismerés-bocsánatkérés-döntés-kárpótlás négy lépését. Ismerje be, ha valamit rosszul csinált, legyen az akármilyen kis dolog is, kérjen érte bocsánatot, és ha szükséges kárpótolja a párját. Ha így tesz, a párja is sokkal könnyebben elismeri majd azt, hogy hibázott. Bár sokszor nagyon nehéz megtenni elsőként ezt a lépést. Főleg, ha úgy érezzük, hogy a másik viselkedése sokkal bántóbb volt, mint a miénk, így neki kellene kezdeni a bocsánatkérést. Azonban mégis a saját vonatkozásában – azt javaslom – hogy menjen végig ezen a négy lépésen, mert ezzel elérheti, hogy a párja is belássa és helyrehozza a hibáit.

2) A másik nagyon fontos tennivaló az, hogy elmondja, hogy Önnek mi az, ami rosszul esett a párjától, és miért esett ez rosszul. Elképzelhető, hogy ő nincs is tisztában pontosan azzal, hogy mi az, amivel rosszat okozott, vagy nem érti, hogy Önnek miért jelent problémát az ő viselkedése vagy véleménye.

3) Ha pedig a párja ezek után sem vállalja egyáltalán a felelősségét a konfliktus kialakulásáért, nem ismeri be azt, hogy ő is hibázott, kérdezze meg tőle a következőt:

Mi az, amiben Te okoztad a vitát?”

Erre az emberek nagy része nem tud azzal válaszolni, hogy nekem semmilyen részem nincs abban, hogy konfliktusunk van. Miért? Hogy működik ez a kérdés?

A legjobb benne az, hogy semmilyen hibáztatást nem fejez ki. Ugye amikor hibáztatjuk a párunkat, és azt állítjuk, hogy valamit rosszul csinált, olyankor úgy érzi, hogy támadunk. A támadásra pedig hogy reagálnak az emberek? Védekeznek. Amikor a párunkat hibáztatjuk, akkor azzal azt érjük el, hogy a párunk védekezésként megkeres minden olyan érvet, ami amellett szól, hogy a támadásunk alaptalan. Vagy pedig ha nagyon kemény fából faragták, akkor a mi támadásunkra azonnal vissza fog támadni és vádolni fog minket.

A beszélgetések akkor fajulnak csúnya veszekedéssé, amikor a felek elkezdenek egymásra mutogatni, és a másik hibáit és tévedéseit felsorolni. Ezzel a kérdéssel viszont ezt el tudjuk kerülni, mivel semmilyen hibáztatást nem fejez ki.

A „mi az, amiben Te okoztad a vitát?” kérdésnek az is nagy előnye, hogy nem az egész helyzet kialakulásáért tesszük felelőssé a másikat, hanem csak egy részéért.

Egy részért sokkal könnyebb felelősséget vállalni, mint egy egészért.