Kivel kell megbeszélnünk a problémáinkat?
A párkapcsolati problémákat miért könnyebb barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal megbeszélni? Ha elpanaszoljuk, ami a szívünket nyomja, rögtön megkönnyebbülünk. De milyen hatással van ez a kapcsolatunkra és magára a problémára? Ezekre a kérdésekre keressük a választ mai írásomban.
Gyakran találkozom azzal, hogy valaki a párkapcsolati problémáit barátokkal, családtagokkal beszéli meg.
De vajon jót tesz-e a kapcsolatnak az, ha valakinek elpanaszoljuk, ami a szívünket nyomja?
Látszólag igen.
Merthogy van úgy, hogy egy párkapcsolati konfliktus már annyira elmérgesedett, hogy arról az ember egy közeli ismerősével vagy rokonával sokkal őszintébben tud beszélni, mint a saját párjával.
Ilyen helyzetben nagyon jól jön az, amikor az embert végighallgatják, mert utána megkönnyebbülve érzi magát.
De ez csak látszólag segít.
Ha egy külső személlyel bizalmaskodik az ember, akkor jó hosszú időre fenntarthatja, konzerválhatja a párjával kapcsolatos problémákat.
Mert a kibeszélés hatására ugyan megkönnyebbül, de ettől a probléma nem fog eltűnni!
Aki kiteregeti a kapcsolatát másoknak, általában arra vár, hogy igazat adjanak neki, és megerősítést kapjon abban, hogy mindent jól csinált.
Ezt várhatóan meg is fogja kapni.
Mert vajon kinek a pártjára áll a bizalmas helyzetbe hozott ismerős?
Sajnos minden valószínűség szerint a kitárulkozó fél pártjára. Pedig ez nem jó irány!
A tanácsadás veszélye
Egy családtag vagy barát a legjobb szándéka ellenére sem lesz képes felelős véleményt alkotni, hiszen nem ismeri elég mélyen a pár másik tagjának gondolatait, érzéseit az adott problémával kapcsolatban.
Hiszen, amikor valaki kibeszéli a párjával kapcsolatos problémákat, a saját szemszögéből mesél.
Nem tárja fel a teljes valóságot. Nem is képes feltárni a teljes valóságot!
Mediátorként már többször előfordult velem, hogy külön-külön meghallgatva a házaspár tagjait, két teljesen eltérő képet kaptam arról, hogy mi is a probléma a házasságban.
Egy kapcsolat állapotáról csak mindkét fél meghallgatása után lehet teljes képet alkotni.
Erre, persze, a barátok, rokonok különösebben nem figyelnek oda.
Mivel „ismerik” a párt, már régóta tudni vélik, mi a probléma, és örömmel elmondják a véleményüket, amikor arra felkérést kapnak.
Egy másik veszély, hogy a segíteni akaró ismerősök általában a saját megfigyeléseikben bízva adnak jó tanácsokat.
És hogy mi ezzel a gond?
Minden embernek egyedi élettapasztalata van, és ez alapján fogalmaz meg igazságokat a maga számára.
A legtöbben azt hiszik, hogy ami az ő életüket segítette, az a kitárulkozó fél életét is biztosan segíteni fogja.
És ezért aztán teljes bizonyossággal javasolnak olyan dolgokat, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt a pozitív hatást váltják majd ki, mint amiket azok a saját életükben okoztak.
A párunkkal beszéljük meg a problémákat!
Én tehát azt vallom, hogy a barátokat, családtagokat nem szabad belevonnunk a kapcsolatunk problémáiba.
Meg kell húznunk a határokat.
Ha esetleg már bevontunk valakit, akkor pedig őszintén mondjuk ezt el a párunknak!
Mert, ha a megkérdezése nélkül másokat is beavatunk a kettőnk magánéletébe, azzal kibeszéljük őt a háta mögött, ezzel pedig romboljuk a köztünk levő bensőséges viszonyt.
Ne legyen a beszélgetés bántó, kritikus!
A párunk idegesítő szokásairól, elkövetett hibáiról, és az ezek miatti megbántottságunkról nem könnyű beszélgetni a párunkkal.
Hogy miért?
Biztosan te is megtapasztaltad már, hogy amikor felhozod az ilyen jellegű problémáidat, azt a párod sokszor hibáztatásnak, bántásnak veszi.
Ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a problémáinkat úgy tárjuk fel a másik előtt, hogy ő azt ne kritikának érezze.
Hogyan mondjuk el?
Az egyik legfontosabb dolog az, hogy amikor a párunkkal kapcsolatos nehézségeinkről, elégedetlenségünkről beszélünk, mindig önmagunkról beszéljünk:
- Nagyon rosszulesik az, amikor…
- Szeretnék veled kedves lenni, de amikor így beszélsz velem, elveszítem a türelmem.
- Amikor ezt teszed, szinte egyből dühbe gurulok.
Ha a mondandónk középpontjában az áll, hogy a másik mit rontott el, mit kellene máshogy csinálnia, akkor süket fülekre fogunk találni a problémánkat illetően.
A kritika, a hibáztatás, a másik kioktatása csak arra jó, hogy tovább növelje a feszültséget.
Ha szeretnénk, hogy megértő fülekre találjunk, akkor beszéljünk önmagunkról.
Mikor mondjuk el?
A párunkkal kapcsolatos problémák megbeszélésének az egyik legveszedelmesebb akadálya a saját érzelmi állapotunk.
Sokszor – ösztönösen – pont olyankor akarjuk kifejezni a másikkal kapcsolatos nehézségeinket, amikor rossz hangulatban vagyunk.
Ebből pedig csak baj fakad.
Dühösen, ingerülten, megbántva nem tudunk úgy beszélgetni egy ilyen érzékeny témáról, hogy annak eredménye is legyen.
Hát őszintén: kinek lenne kedve mosolyogva végighallgatni egy kritikus, rosszkedvű embert, aki ráadásul arról beszél, hogy mennyi baj van velünk?
Negatív érzelmi állapotban ne is próbáljunk megbeszélni komoly problémákat, hiszen ilyenkor kevés az esélye, hogy szeretettel, építőn, a párunk hibáztatása nélkül tudjuk feltárni az érzéseinket.
Sokan félnek attól, hogy a jó hangulatot elrontaná egy feszültséggel járó beszélgetés.
De erről pont fordítva érdemes gondolkodnunk!
A jó hangulatot állítsuk a konfliktuskezelés szolgálatába, hogy átbeszélve a problémákat, őszintébb és szeretettel telibb kapcsolatban élhessünk tovább.
A szabály tehát ez: minél előbb beszéljük meg a párunkkal kapcsolatos problémáinkat, de mindig várjunk addig, amíg pozitív légkör alakul ki kettőnk között.
Így sokkal befogadóbb lesz a párunk, és mi is a megoldásra tudunk koncentrálni a saját negatív érzelmeink helyett.
(FONTOS: ha NŐKÉNT olvasod e sorokat, és szeretnéd, ha a beszélgetésekben közelebb kerülnétek egymáshoz, szeretettel várlak ingyenes online párkapcsolati előadásomon. Az előadáson bemutatom azt a női-férfi kommunikációs szemléletet, amelytől örömteliek és feltöltőek lesznek a közös beszélgetések.
IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>)
Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet:
A szerzőről
Dr. Mészáros Ádám
