Hibás bocsánatkérés, ami semmit sem ér
Szinte mindenki megtapasztalta már, hogy milyen az, amikor a párja megbántja, és azt megpróbálja egy gyors bocsánatkéréssel elintézni. Majd – mintha mi sem történt volna – rögtön mást csinál vagy másról beszél. Mit lehet ilyenkor tenni?
Amikor a párunk a megbántottságunkat egy gyorsan rögtönzött bocsánatkéréssel akarja megoldani, sokszor csak ront a helyzeten. Nem érezzük a törődését és a megértését, és valahol olyan ez, mint a magyar népmesében: bocsánatot is kér, meg nem is.
Mi attól a kis „bocsánat”-tól még ugyanúgy megbántva érezzük magunkat, és ilyen gondolatok járnak a fejünkben:
- Nem is bánta meg igazán!
- Nem is érdekli, hogy mi van velem!
- Csak túl akar lenni a dolgon!
- Nem akarja beismerni a hibáját!
Persze, egy gyors bocsánatkérés még mindig jobb a semminél, de valahogy mégsem elég.
Az igazán mély bocsánatkérés hiánya
Ha a párunk részéről elmarad az őszinte, kielégítő bocsánatkérés, sok esetben nehezen múlik el a sérelmünk.
A magunkban érzett fájdalom nem akar enyhülni, amikor a másik:
- nem veszi észre, nem érzi át, mit is okozott,
- ha kér is, nem olyan súllyal, ami kellően kiengesztelne.
Ilyenkor fontos, hogy ne magunkban keressük a hibát!
Ha nehezen tudunk túllépni bizonyos dolgokon, igenis nézzük meg, hogy esetleg nem a másik készülékében van-e a hiba.
Mit él át a „bocsánatkérő” fél?
A sietős békülés oka vagy az, hogy nem akarja tovább nézni a másik rosszkedvét, vagy még inkább az, hogy nem akar tovább a hibás szerepében lenni.
A hibás, bocsánatkérő fél ezzel a „bocsánat”-tal érzi úgy, hogy ő mindent megtett a konfliktus megoldása érdekében, ezért lezártnak szeretné tekinteni az ügyet.
Onnantól, hogy kimondta a – szerinte mindent megoldó – „bocsánat”-ot, tévesen hisztizésnek vagy hibáztatásnak érzi, ha a másik még ezután is hangot ad a megbántottságának.
És ez sajnos a konfliktus továbbgyűrűzéséhez vezet.
Hogyan tudunk ezen változtatni?
Csodamódszer nincs a helyzet kezelésére, de sokat segít, ha ilyenkor őszintén elmondjuk az érzéseinket a párunknak:
„Nem hibáztatni szeretnélek, és a rosszkedvet sem szeretném fenntartani, de úgy érzem, többre van szükségem, hogy túllépjek ezen. Beszéljük meg!”
Ez, persze, akkor működik igazán, ha a hibáztatást és a rossz hangulatot valóban ki tudjuk zárni a mondandónkból.
A jövőre nézve pedig érdemes „békeidőben” komolyabban elbeszélgetni a párunkkal arról, hogy nekünk milyen bocsánatkérésre van szükségünk, amikor megbántva érezzük magunkat.
- Öleljen meg?
- Csöndben legyen?
- Hallgasson meg bennünket?
- Kedveskedjen egy ajándékkal?
- Fejezze ki, hogy látja a saját felelősségét?
- Vagy inkább próbáljon felvidítani?
(Itt üzenném kedves férfitársaimnak, hogy sokunk hajlamos veszekedések után szexuálisan közeledni a feleségéhez. Azért, mert mi, férfiak fordított helyzetben azonnal úgy éreznénk, hogy a feleségünk szeret, és már minden rendben van… Ez a nőknél jellemzően máshogy működik! A nő elsősorban érzelmi közeledésre vágyik!)
Beszélgessünk hát a párunkkal a békülési szokásainkról!
Ha nő vagy, és mostanában úgy érzed, hogy a beszélgetésekben egyre távolabb kerültök a társaddal egymástól, szeretettel várlak ingyenes online párkapcsolati előadásomon. Az előadáson bemutatom azt a női-férfi kommunikációs szemléletet, amelytől örömteliek és feltöltőek lesznek a közös beszélgetések.
IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>)
Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: