Hogyan veszekszik egy mediátor? A 3 legfontosabb alapelvem a gyors kibékülésért
Mediátorként sokszáz házaspár konfliktusát tereltem már a békesség irányába. Ugyanakkor én is emberből vagyok, tudok nagyon elviselhetetlen lenni, így mint minden embernek, nekünk is vannak feszültebb nézeteltéréseink a feleségemmel. Mit csinálunk ilyenkor? Megmutatom a 3 legfontosabb alapelvünket, amelyek nekünk is segítenek, hogy mindig gyorsan kibéküljünk.
1) Kizökkentés
Biztos volt már a kedves Olvasóval is olyan, hogy épp veszekedett a párjával, de jött egy nem várt vendég, hirtelen megcsörrent a telefon, vagy netán az utcán szembejött egy ismerős. És mire a vendég elment, a telefonbeszélgetés véget ért, vagy elbúcsúztak az ismerőstől, mintha kicseréltek volna Téged és a párodat is: máris alábbhagyott a rosszkedv, elvesztette a jelentőségét a probléma.
Hogy mi is történik ilyenkor?
A válasz nagyon egyszerű: egy váratlan inger hatására az ember ki tud zökkenni abból a negatív érzelmi állapotból, amiben van.
A szakmámban fontos alapelv, hogy amikor egy férj és egy feleség – magukról megfeledkezve – elkezdik „ölni” egymást a szavaikkal, akkor ki kell lendíteni őket a romboló érzelmi állapotból.
Ilyen helyzetekben bevett gyakorlat, hogy hirtelen leejtünk egy kulcscsomót a földre, vagy „tüsszentünk” egy óriásit.
Ez olyan meglepetésszerűen éri őket, hogy hirtelen kizökkennek az önfeledt veszekedésből, és jellemzően békésebb hangnemben folytatódik közöttük a beszélgetés.
Zökkentsd ki mielőbb magadat!
Éppen ezért, ha egy vitahelyzetben nagyon eluralnak vagy irányításuk alá vonnak a negatív érzéseid, mindig próbáld meg kizökkenteni magad a helyzetből:
- Menj ki a mosdóba, és mosakodj meg!
- Ha ültél, állj fel és sétálj egy kört a szobában!
- Menj ki a szobából, és mosogass el néhány tányért!
- Etesd meg a kutyát!
Járt a praxisomban már olyan feleség is, aki ebből a célból végül vett magának egy bokszzsákot. Vitahelyzetekben elment püfölni egyet, hogy utána képes legyen nyugodt hangnemben beszélgetni a párjával.
Bármit csinálhatunk, a lényeg az, hogy egy kicsit változtassuk meg magunk körül a körülményeket. Aztán, ha lenyugodtunk, irány vissza, éljük tovább az életünket!
Nekünk ez mindig beválik, próbáljátok ki bátran!
2) Hozzájárulásunk felfedezése
Sok évnyi házasság után biztosan mondhatom: a legjobb, amit tehetünk, ha a vitahelyzeteinkben vagy nehéz időszakainkban feltesszük magunknak a kérdést:
„Mivel járultam hozzá ÉN a kialakult helyzethez?”
Bizony-bizony, a fenti mondat nem elírás! Különösen üzenem ezt azoknak, akik ezt a kérdést még soha nem tették fel maguknak!
Üzenet azoknak, akik hárítani szoktak
Hiszem, hogy a párkapcsolatunk problémáiért mindig közösen vagyunk felelősek, így nekünk is biztosan részünk van bennük!
Amikor elhanyagolva érezzük magunkat, arról látszólag csak a párunk tehet. De gyakran a párunk azért is hanyagol el bennünket, mert valójában ő sem érzi magát szeretve mellettünk!
A visszatérő veszekedéseinket látszólag a párunk kezdi, de ha jól belegondolunk, mi is ráteszünk a tűzre egy lapáttal!
A párkapcsolatunk egy rendszer, amelynek tagjai folyamatosan hatnak egymásra.
Így elképzelhetetlen és életszerűtlen, hogy a nehézségekért csakis az egyik szereplőt tegyük felelőssé.
A bűnbakkeresés számomra összeegyeztethetetlen az egészséges önbecsüléssel és a kölcsönös megbecsüléssel. Az alacsony fokú felelősségvállalással élő ember gyakori eszköze a hibáztatás és a bűntudatkeltés.
Ha valami nem alakul jól a kapcsolatunkban, mindig lássuk meg a saját felelősségünket is, hiszen minden problémát közösen hozunk össze a párunkkal!
Üzenet azoknak, akik elhiszik, hogy mindig ők a hibásak
Sajnos sokan hajlamosak arra, hogy elhiggyék a párjuk hibáztatását, és magukban keressék mindig a hibát. Sőt vannak, akik kimondottan magukat bántják és okolják olyankor is, amikor nem magukat kellene!
Ezért most szeretném leszögezni: nem az a cél, hogy aki amúgy is hajlamos mindenért magát okolni, az még inkább önmagát hibáztassa!
A helyes látásmód az, hogy minden helyzetben van a páromnak is és nekem is hozzájárulásom a helyzethez!
Az enyémet kezelem, miközben nem veszem magamra a másik felelősségét. (Hanem határt húzok, és tőle is szeretettel elvárom, hogy a maga oldaláról tegyen valamit a helyzet megoldásáért.)
És ami talán a legfontosabb! Soha nem hibást keresünk, hanem csak hozzájárulást! Azzal a céllal, hogy megtudjuk, mi az, amin nekünk kell változtatnunk!
Miért leszünk boldogabbak, ha magunkra koncentrálunk?
Ha elhisszük, hogy nekünk nincs részünk a kialakult nehézségekben, akkor sajnos azt is elhisszük, hogy nem tudunk tenni a változásért.
Amikor viszont egy kicsit megengedjük magunknak meglátni, hogy a kialakult helyzethez mi is hozzájárultunk, akkor azt is megláthatjuk, hogy konkrétan mit rontottunk el, amit aztán kijavíthatunk.
A másikra mutogatással csak a haragunk nő, ha viszont látjuk, hogy mi is kivettük a részünket abból, hogy nem jól alakultak a dolgaink, akkor a párunk felé érzett haragunk is alábbhagy. Hiszen, ha nem mindenért, hanem csak egy részért hibás a párunk, akkor már nem is kell rá annyira haragudnunk.
Jó hír
Amikor elkezdünk magunkba nézni, önvizsgálatot tartani és beismerni a hibáinkat, az sok esetben „átragad” a másikra.
Nemcsak azért, mert jó példával járunk előtte, hanem azért is, mert a párunk kevésbé érez késztetést, hogy a hibáinkra koncentráljon, ha mi ezt megtesszük magunktól is. Ezáltal már ő is el tud kezdeni figyelni a saját hozzájárulására.
Én hiszem azt, hogy egy kapcsolatot nem a konfliktusok tudnak tönkretenni, hanem az, ha nem nézünk szét a saját házunk táján!
Koncentráljunk hát a saját „hozzájárulásunkra”, úgy a kisebb vitákban, mint a nagyobb problémák esetén, így sokkal könnyebben tudunk majd kibékülni!
3) Tuti kibékülünk, 100%!
Mediátori praxisomban megfigyeltem, hogy azok a párok tudnak jól konfliktust kezelni, akik minden egyes nézeteltérésnél arra törekednek, hogy a végeredmény pozitív legyen, azaz meg tudják beszélni az adott problémát.
Nincs B-terv! Addig beszélünk, amíg mindenki jól nem érzi magát! Ezt minden párkapcsolatban kötelező így gondolni!
Lehet, hogy percek, lehet, hogy órák alatt jutunk el a békéig. Sőt, előfordulhat, hogy 1-2 héten át több alkalommal is beszélni kell a problémáról, mire sikerül végre megnyugvást találni.
100% felelősség
Mindannyiunkkal előfordul olykor, hogy „elgyengülünk”.
Annyira eluralkodik rajtunk a sértődés, a rosszkedv, a megbántottság, hogy képesek vagyunk napokig, akár hetekig elfordulni a másiktól.
Nem kezdeményezünk érdemi problémamegbeszélést, hanem „fővünk a saját levünkben”. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a párunknak kellene erősnek lennie és lépnie, nem nekünk.
De ez így nem igaz, és nem ez a helyes hozzáállás!
100%-ig felelősséget kell vállalnunk azért, hogy a probléma megoldódjon, és úgy oldódjon meg, hogy az eredmény mindkettőnket jó érzéssel töltse el!
Nem mondhatja azt senki, hogy „én mindent megtettem, de vele nem lehet semmit megbeszélni”. Ez csak 50%-os felelősségvállalás!
A 100%-os felelősségvállalás azt jelenti, hogy függetlenül a párunk együttműködésétől, addig nem nyugszunk, amíg rendesen meg nem beszéltük a problémát. Ha rossz hangulatban vagyunk, akkor is erőt veszünk magunkon, hogy mielőbb kezeljük a közöttünk kialakult konfliktust.
A beteg gyermek esete
Tegyük fel, hogy van egy gyermekünk, aki nagyon komoly betegségben szenved, és be kell vennie az életmentő gyógyszerét. De ő nem hajlandó bevenni.
Kérdés: felelős szülőként vajon hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy „mindent megtettem, de nem sikerült elérnem, hogy bevegye a gyerek a gyógyszert”? Nem!
Ha kell, elbeszélgetünk vele, esetleg titokban belekeverjük az orvosságot valamilyen italba, legvégső esetben pedig beleerőltetjük.
Egy biztos: 100%-ig felelősséget vállalunk azért, hogy bevegye. Nem állunk meg 50%-nál.
A 100%-os felelősségvállalás tehát azt jelenti, hogy nem hagyjuk, hogy a rossz hangulat elhúzódjon, vagy a kibeszéletlen probléma túlságosan elmérgesedjen közöttünk.
Ezek lehetőségét kizárjuk.
Mindenképpen érjük el, hogy a probléma megoldódjon, és úgy oldódjon meg, hogy az eredménnyel mindketten elégedettek legyünk!
Annak, aki hosszú távon is boldog kapcsolatot akar, ez a hozzáállás kötelező!
(FONTOS: Ha nőként olvasod e cikket, és szeretnél több békességet, megértést és jó beszélgetéseket a kapcsolatodba, szeretettel várlak ingyenes online párkapcsolati előadásomon. Az előadáson bemutatom azt a női-férfi kommunikációs szemléletet, amelytől örömteliek és feltöltőek lesznek a közös beszélgetések.
IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>)
Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet:
A szerzőről
Dr. Mészáros Ádám
