Egy nő és egy férfi rengeteg dologban különbözik. A biológiai különbségekkel, a testi adottságok eltérő jellegével mindenki tisztában van. Ennek megfelelően nagyon fontos tisztában lennünk azzal is, hogy egy férfi és egy nő beszélgetési stílusai között is jelentős különbségek vannak. Egész egyszerűen másképp fogalmazzuk meg gondolatainkat, másképp fejezzük ki érzéseinket, másról szeretünk beszélgetni. Miért fontos ezzel tisztában lenni?

Ha még nem hallottunk a különböző beszélgetési stílusokról, akkor egy-egy rosszul sikerült beszélgetés után azt hihetjük, hogy társunkban vagy bennünk van a hiba.

Ha viszont tudunk a beszélgetési stílusok különbözőségéről, akkor el tudjuk fogadni, hogy nőként és férfiként vannak különbségek a beszélgetéssel, az érdeklődés jelzésével, a figyelmességgel kapcsolatos szokásainkban.

Erről a témáról írt Deborah Tannen, a washingtoni Georgetown Egyetem nyelvészprofesszora „Miért értjük félre egymást?” címmel egy könyvet, aminek rövid összefoglalóját, áttekintését szeretném most átadni.

„Miért nem beszélgetsz velem?”

A feleségek öt leggyakoribb panasza közül az egyik az, hogy „a férjem már nem beszélget velem”. A nők által megnevezett válóokok között elsők közt szerepel a kommunikációhiány, a férfiak sokkal ritkábban említik. Ha egyszer egy pár mindkét tagja ugyanabban a beszélgetésben vesz részt, miért elégedetlenebbek mégis a nők, mint a férfiak? Mert másra számítanak egy beszélgetés során, és másban látják a beszélgetés lényegét.

Sok nő számára a kapcsolat addig működik, amíg meg lehet beszélni a dolgokat. Sok férfi számára viszont az a kapcsolat már nem működik, amin folyton dolgozni kell.

Ha a nő azon fáradozik, hogy beszélgetések kezdeményezésével megmentse a kapcsolatot, a férfi pedig igyekszik kerülni a beszélgetéseket, mert azok az ő szemében gyengítik a kapcsolatot, akkor a kapcsolat megmentésére irányuló erőfeszítéseik végül tönkreteszik azt.

„Miért nem értesz meg?”

Ha végül is elindul valamiféle beszélgetés, a menetéről igencsak eltérő elképzelések születhetnek a férfiak és a nők agyában.

Vegyünk egy konkrét példát:

Zsuzsa meghittnek és kellemesnek érzi Jánossal való kapcsolatát. Vacsora után beül a fotelba és munkahelyi problémájáról kezd mesélni. Arra számít, hogy a férfi – érdeklődését kimutatandó – kérdésekét tesz fel, megnyugtatja, hogy megérti őt és érzéseit természetesnek találja. Majd a bizalmat viszonozza, és megosztja vele a saját problémáját.

Ehelyett János fennakad a részleteken, viccelődik, megkérdőjelezi a lány értelmezését, majd tanácsokat ad, hogy hogyan oldja meg a problémát és hogyan előzze meg őket a jövőben.

Ezek a férfiak számára természetes reakciók váratlanul érik a nőket, akik – mivel egészen mások a szokásaik – negatívan értékelik ezeket a férfiak által adott reakciókat. Zsuzsa azt hiszi, a férfit nem érdekli, amit ő mond, vagy nem is figyel. Amikor az értelmezését kérdőjelezi meg, Zsuzsa úgy érzi, János akadékoskodik, hülyének állítja be, miközben ő éppen azt szeretné, ha a férfi az ellenkezőjéről győzné meg.

Mi következik ebből?

Zsuzsa úgy érzi magát, mint beteg az orvosnál: mintha János volna a beszélgetésben a felsőbbrendű személy, ő pedig a tanácsokra szoruló beteg.

Ez könnyen elindíthatja a kölcsönös eltávolodás folyamatát. Hiszen a nő meghittséget igénylő jelzéseire a férfi úgy reagál, hogy a nő távolodást érez belőle.

Ezért a számára egyetlen ismert módon, egyre mélyebb önfeltárással próbálja visszaállítani a meghittséget. A férfi egyre kitartóbban adja a tanácsokat.

Minél több problémát vet fel a nő, annál tehetetlenebbnek érzi magát. A férfi pedig úgy érzi, hogy a nő nem értékeli segítségnyújtását, és azon tűnődik, vajon miért kért tőle tanácsot, ha nem akarja megfogadni.

Hogy mi ilyenkor a megoldás? A cikk végén elárulom, de menjünk tovább a következő jellemző konfliktus-helyzetre!

„Téged nem érdekel, amit mondok!”

A feleségek másik leggyakoribb panasza az, hogy „a férjemet már nem érdekli, amit mondok”.

A férfiak azonban néha úgy érzik, igaztalanul vádolják őket: „De én figyeltem.” Ilyenkor igazuk is van, tényleg figyeltek. Hogy valaki valóban figyel-e vagy sem, azt csak ő maga tudhatja. A többiek csak bizonyos jelekből ítélhetik meg, figyel-e az illető: részben szóbeli válaszai, részben a szemkontaktus és a figyelmet jelző hümmögések, például „mhm”, „aha”, „igen” alapján.

Egy erre irányuló kutatás kimutatta, hogy a nők és a férfiak máshogy jelzik figyelmüket.

A nők többször hümmögnek és több hümmögést várnak is el. Ezért amikor egy férfi hallgat egy nőt, a nő elvárásaihoz képest általában túl kevésszer jelzi a figyelmét hümmögéssel. Amikor pedig egy nő hallgat egy férfit, a nő vártnál gyakoribb hümmögése a férfiben azt az érzést kelti, mintha a nő türelmetlen lenne, vagy eltúlozná a figyelme kimutatását.

A fent említett kutatás szerint a nők általában azért hümmögnek, hogy figyelmüket jelezzék. A férfiak viszont többnyire az egyetértés jelzésére használják.

A hümmögések gyakoriságának eltérése tehát problémát okozhat egy férfi-nő kapcsolatban. Ha egy nő hümmögések sorával buzdítja beszédre férfi partnerét, majd később kiderül, hogy nem is ért vele egyet, a férfi úgy érezheti, félrevezették. Ezzel szemben, ha egy férfi odaadó figyelemmel követi is egy nő beszédét, de nem ért vele egyet, nem fogja hümmögésekkel elárasztani, a nő pedig azt fogja gondolni, hogy a másik nem is figyel rá.

„Miért nem mesélsz valami érdekeset?”

Néha a férfiaknak és nőknek is igazuk van, amikor úgy érzik, a másik nem figyel. Ennek részben az lehet az oka, hogy mást tartanak érdekesnek.

Erre is mondok egy példát:

Anna nagyon unja, amikor Dániel órákon át mesél a tőzsdéről vagy a foci VB-ről. A férfi viszont attól kap kiütést, ha a nő hétköznapi csip-csup ügyeiről vagy számára ismeretlen emberek életéről mesél.

Miért van ez így?

A nők számára természetes, hogy arról meséljenek vagy hallgassanak történeteket, hogy mi volt aznap, kivel találkoztak a buszmegállóban, ki telefonált és mit mondott. Nem mintha ezek a részletek önmagukban érdekesek lennének, hanem azért, mert az együvé tartozást bizonyítják: hogy figyelnek egymásra, hogy vannak barátaik.

Ezzel szemben a férfiak számára a beszéd ilyen célú alkalmazása nem természetes, szerintük a tényekről van értelme beszélgetni: például sportról, politikáról, történelemről, a dolgok működéséről.

A nők viszont a tények tárgyalását gyakran leckéztetésnek és lekezelőnek érzik: én vagyok a tanár, te meg a gyerek. Én mindent tudok, te semmit.

Amikor a nők számukra egyértelműen érdekes dolgokról beszélgetnek, gyakran mesélnek más beszélgetésekről. Az élményszerű hatás kedvéért felidézik a hangszínt, az időzítést, a hanglejtést, a fordulatokat. Ha férfiak mesélnek egy esetről, az elhangzottak pontos elismétlése helyett csak röviden összefoglalják az elmondottakat.

Ilyenkor a nők gyakran úgy érzik, hiányzik a lényeg. „Mit mondott pontosan? Hogy mondta?” – kérdezi a nő, de előfordul, hogy a férfi nem emlékszik. Ha tovább erőltetik, azt fölösleges gyötrésnek veszi.

Lássuk itt meg, hogy a férfiak és a nők más jellegű információkat őriznek meg a tudatukban és mást felejtenek el, illetve másképp beszélgetnek egymás között, így eltérő típusú beszélgetésekben szereznek gyakorlatot.

Nálatok hogy van ez?

Záró gondolatként fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy természetesen ezek a megállapítások nem törvényszerűek. Elképzelhető, hogy a fenti tulajdonságok pont fordítva igazak, vagy egyikőtökre sem jellemző. A lényeg itt inkább abban áll, hogy rájöjjünk arra, hogy mi lehet a megoldás.

  • Például ha a párunk azt állítja, hogy érdekli, amit mondunk, még ha nem is látszik rajta, higgyünk a szavainak, és ne a saját sejtéseinknek.
  • Néha az is segít ilyen helyzetekben, ha megbeszéljük a másikkal, hogy milyen érzéseket kelt bennünk a mondanivalója és mit várunk el tőle.
  • Ha egy férfi tanácsokat kezd osztogatni egy nőnek, a nő ezt válaszolhatja: „Köszönöm a jó tanácsot, de valójában nem azt akarom, hogy megmondd, mit tegyek. Csak szeretném, ha meghallgatnál, és megértésedről biztosítanál.”
  • A férfi pedig így szólhat: „Ha vitatkozom is azzal, amit mondtál, nem azt akarom bebizonyítani, hogy nincs igazad. Egyszerűen így mutatom ki, hogy figyelek arra, amit mondasz.”

Ha bővebben érdekelnek még ehhez hasonló párkapcsolati gondolatok, akkor tarts velem a következő online közvetített, ingyenes párkapcsolati előadáson, ahol szó lesz többek között kommunikációs nehézségek feloldásáról és bemutatom azt a női-férfi kommunikációs szemléletet, amelytől örömteliek és feltöltőek lesznek a közös beszélgetések.
IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>

Jó, megértő beszélgetéseket kívánok!

 

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: