Sokan vannak, akik a kapcsolatukban a múltban bármit is próbáltak tenni, hogy jobbra forduljanak a dolgok, valahogy soha semmi nem változott. Miért nem sikerül „átfesteni” a kapcsolatunkat szebbre, könnyebbre, boldogabbra? Mai írásomban ezt a kérdést járom nagyon alaposan körül.

Megfigyelésem szerint az emberek többsége meg van győződve arról, hogy a párkapcsolati problémáik megoldása nem rajtuk múlik.

1) A stabil kapcsolatban élők kimondottan a párjukat okolják a kapcsolatuk állapotáért.

2) Akik pedig nem tudnak stabil párkapcsolatot kialakítani, általában azzal magyarázzák meg a sikertelenségüket, hogy „nincsenek normális férfiak”, illetve „nincsenek normális nők”!

Az ilyen embereknek a cikkeimben leírt tanácsok egy idő után frusztrálóvá válnak, hiszen ők próbálják alkalmazni a tanultakat, de tényleg nem változik semmi.

Szeretnék most hozzájuk szólni a legnagyobb szeretettel!

A sikertelenség kezelésének 3 lehetősége

Tegyük fel, hogy az a feladatunk, hogy az erdőben kivágjunk egy fát, amivel a hideg télben fűteni tudjuk az erdei kunyhónkat.

Reggel útnak is indulunk, és gondos keresgélés után végre meglátjuk az erre legalkalmasabb fát.

Szorgalmasan és lelkesen nekikezdünk a favágásnak, de a sok-sok próbálkozás és becsületes munka ellenére, valamiért mégsem járunk sikerrel.

Nem tudjuk kivágni a fát. Pedig már kezd sötétedni.

Mit tehetünk ilyenkor?

A sikertelenséget 3 módon tudjuk kezelni. Íme:

1) Fejszeélezés

Ha megélezzük a fejszénket, minden egyes csapásunk hatásosabb lesz, és a fa ki fog dőlni.

Cikkeimmel alapvetően a fejsze megélezése a célom.

Szeretnék új szempontokat, eszközöket adni a kedves olvasó kezébe, hogy a párkapcsolatában „élesebb fejszével” könnyebbé váljon a konfliktusok kezelése.

2) Befejezés

Az is egy érthető reakció a sikertelenségre, ha befejezzük a favágást, és otthagyjuk a fát.

Miért töltenénk az egész életünket kudarcokkal?

Vannak nagyon „makacs” fák, amelyekre egy életet is rászánhatunk, akkor sem tudjuk kivágni őket.

Sokan a párkapcsolatukban is ezt az utat választják: egy idő után otthagyják a párjukat.

A veszély ilyenkor csak az, hogy könnyű már akkor „makacsnak”, menthetetlennek ítélni a kapcsolatot, amikor még nem is tettünk meg mindent azért, hogy jobbra forduljanak a dolgok.

3) Változás

Lehet, hogy nem csináltunk valamit jól?

Lehet, hogy nem vagyunk elég jó favágók?

Esetleg mindig olyan fát nézünk ki magunknak, amit lehetetlen kivágni?

A párkapcsolatban sokszor nem tudunk addig igazi változást elérni, amíg magunkon nem változtatunk.

Hogy mire is gondolok?

Változtassunk magunkon!

Vannak, akik sok könyvet elolvasnak, hogy jobb legyen a kapcsolatuk. Kitartóan próbálkoznak, hogy jobbra forduljon a viszonyuk a párjukkal, de semmi sem változik. Ennek sokszor az az oka, hogy mélyebb szinten kell változni, mint gondolnánk.

Néha nem elég javítani a kommunikációnkon, vagy változtatni a hozzáállásunkon, hanem vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, a gyermekkorunkba!

Kezdjünk el gondolkodni az alábbiakon:

  • Hogyan viselkedem a párommal? Miben követem a szüleimet? Mi az, amit szándékosan máshogy csinálok, mint ők?
  • Mennyire keresem a páromban édesapámat/édesanyámat?
  • Van-e hasonlóság a párommal való viszonyom és a szüleimmel való gyerekkori viszonyom között?
  • Van-e azonosság a szüleim sorsa és az én sorsom között?
  • Milyen gondolataim vannak a férfiakról és a nőkről? Ezeket honnan hozom? Melyek azok a gondolatok, amelyeket édesapám/édesanyám hangoztatott vagy fejezett ki a viselkedésével? Ezek mennyire határoznak meg engem?

Sokszor érdemes ilyen mélyre ásni!

Lássuk azt, hogy honnan jövünk!

Fontos, hogy megértsük: a családunkból olyan tapasztalatokat, gondolatokat, érzéseket hozunk magunkkal, amelyek később észrevétlenül hatnak ránk – és ezáltal a kapcsolatainkra is.

Ezt különösen fontos megértenie azoknak, akik mindig csak változnak, önmagukat feladva, és ebben égnek ki.

Mert sokszor az a változás, hogy abbahagyjuk a változást. De ehhez meg kell értenünk a saját működésünket, gyökereinket, családunkból hozott és örökölt gondolatainkat, érzéseinket!

Semmilyen konfliktuskezelési praktika nem fog működni, ha tudat alatt olyan gondolataink vannak, amelyek rossz kapcsolatra kódolnak bennünket.

Aki nem látja meg mélyebben önmagát, annak a cikkeim csak annyit fognak érni, mint amikor a rozsdás fémfelületre ráfestik a festéket: az másnap lepereg! A rozsdát le kell marni, ha azt akarjuk, hogy a festés tartós legyen!

Kezdjük el hát magunkat mélyebben megismerni!

(Ha érdekel ez a téma, szeretettel várlak ingyenes online párkapcsolati előadásomon, ahol szó lesz arról, hogy hogyan kerülhetünk a beszélgetésekben közelebb egymáshoz és arról a női-férfi kommunikációs szemléletről, amelytől örömteliek és feltöltőek lesznek a közös beszélgetések.

IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>)

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: