Túl nagy a pörgés, sok a munka, a gyerekek elszívják az energiát? Rengeteg a házimunka? A hobbink, a barátok és a tág család elrabolja az egymásra szánható időnket? Vagy netán egy kicsit beszürkült a kapcsolatunk? Ellaposodott a közös életünk? Unalmas a másikkal lenni? Akkor itt az ideje, hogy alkalmazzuk az 5 perces Megfigyelő-módszert! Lássuk meg […]

5 perces módszer az ellaposodott kapcsolat ellen

Túl nagy a pörgés, sok a munka, a gyerekek elszívják az energiát? Rengeteg a házimunka? A hobbink, a barátok és a tág család elrabolja az egymásra szánható időnket?

Vagy netán egy kicsit beszürkült a kapcsolatunk? Ellaposodott a közös életünk? Unalmas a másikkal lenni?

Akkor itt az ideje, hogy alkalmazzuk az 5 perces Megfigyelő-módszert!

Lássuk meg a társunkat!

Az 5 perces Megfigyelő-módszer egy nagyon egyszerű technika.

Szánjunk rá 5 percet a napunkból, és semmi mást ne tegyünk, csak kezdjük el egy kicsit alaposabban megfigyelni a társunkat a következőképpen.

Menjünk a párunk közelébe, de:
– NE mondjunk neki semmit!
– NE csináljunk vele semmit!
– NE akarjunk tőle semmit!

Csak helyezkedjünk el a magunk számára egy kényelmes pozícióba, és kezdjük el figyelni a másikat!

Figyelni.

De ne akárhogyan!

A figyelésben menjünk egyre mélyebbre és mélyebbre:

– Nézzük meg a külsejét: a haját, az arcát, a karjait, ÉS keressünk valamit, amit szeretni tudunk benne!
– Nézzük meg a mozdulatait, ÉS keressünk valamit, amit szeretni tudunk benne!
– Ha éppen beszél, hallgassuk a hangját, figyeljük, ahogy a szavakat formája, ÉS keressünk valamit, amit szeretni tudunk benne!
– Ha alszik vagy csak úgy csendben van, figyeljük meg a lélegzetét is, ÉS keressünk valamit, amit szeretni tudunk benne!
– Figyeljünk a gondolataira, a céljaira, az érzéseire, ÉS keressünk valamit, amit szeretni tudunk benne!

A módszer képlete

A lényeg tehát, hogy a figyelmi egységeinket 100%-ban a párunkra irányítsuk. Mintha egy jó filmet néznénk. Most legyen a párunk a főszereplő, és csak őrá figyeljünk! „Éljük át” a társunk minden részletét!

Mert ennek az egyszerű technikának a képlete nem más, mint:

MEGFIGYELNI+SZERETHETŐ VONÁST MEGKERESNI

És a hatás nem marad el: ahogy szép lassan megfeledkezünk magunkról és az életünk figyelemelvonó körülményeiről, elkezdhetjük valóban meglátni az embert, a társat magunk mellett – no és a jó és szerethető tulajdonságait is újból megízleljük.

Csend legyen végre!

Vannak házaspárok, akik ezt a módszert egy életen át elfelejtik alkalmazni, és már csak akkor jut idejük figyelni a másikra, amikor kirepülnek a gyerekek, vagy a másik kórházba kerül, netán valamilyen okból nem tudják szétdolgozni, széttévézni, esetleg szétszámítógépeni magunkat. És akkor akár már késő is lehet ezt elkezdeni!

Pedig az átlagos hétvégék kiválóan alkalmasak lennének az egymásra-figyelésre.

Csakhogy.

Ilyenkor családi programokkal, hobbikkal, baráti találkozókkal és számítógépezéssel és tévézéssel folyamatosan „lekötjük” magunkat. És kitöltjük az unalmasnak tűnő űrt és csendet, amitől először talán kicsit meg is ijedünk.

Holott az egymásra-figyeléshez pontosan csendre van szükség! Csendre, amikor nem a zajos, rikító, szagos történésekre és programokra figyelünk, hanem életünk párjára!

Aki valójában sokkal érdekesebb, színesebb és szerethetőbb, mint bármi más!

Csak figyeljünk rá egy kicsit! 🙂 Legyünk egymásra hangolva!

Mindenkinek sok örömöt kívánok a módszer alkalmazásához!

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: