Párkapcsolati munkanélküliség

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért!

Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez.

Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni hasznavehetetlenül, céltalanul, tétlenül.

A munkanélküliség lehúzza az embert lelkileg. És ugyanez a helyzet akkor is, ha az ember a párkapcsolatában „munkanélküli”. De pontosan mit is jelent ez a kifejezés?

Járt nálam egyszer egy olyan házaspár, ahol a feleség annyira önállóan és elégedetten élte az életét, hogy a férje már-már kényelmetlenül érezte magát a házasságban: „A feleségem annyira független, teljes és boldog egyedül is, valójában nincs is igazán szüksége rám!”

Egy másik házaspárnál a férj egy nehéz időszakában lelkileg teljesen magába fordult. Nem tudott megbirkózni néhány nagyobb problémával az életében. A felesége eleinte próbálta felvidítani, kérdezgetni, segíteni, de a férj folyton elutasította, arra hivatkozva, hogy „majd ő megoldja, ez csak rá tartozik.” A feleség így fogalmazta meg előttem az érzéseit: „Olyan szörnyű, hogy nem engedi, hogy segítsek neki.”

No, ezeket a jelenségeket hívom párkapcsolati munkanélküliségnek!

Ha a párunk annyira önálló és boldog, vagy annyira magába fordul és boldogtalan, hogy nem tudunk részt vállalni az életében, akkor egyre inkább hasznavehetetlennek fogjuk érezni magunkat. Hiszen alapvető igényünk, hogy segíteni tudjuk a párunk életét.

Tudatosan adjunk és vállaljunk segítő szerepet egymás életében!

A két példa alapján érdemes átgondolnunk néhány kérdést a saját kapcsolatunkban is:

• A párunk mennyire tud segíteni, szerepet vállalni az életünkben?
• És mi az ő életében?
• Kikérjük olykor a tanácsát?
• És ő a miénket?

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben! Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy segítsen nekünk, sőt, kérjük meg, hogy segítsen nekünk!

És fordítva: mi is vegyünk részt a párunk életében! Arányosan, egyenlően, oda-vissza.

Mindenki jobban érzi magát egy olyan baráti összejövetelen, ahol nemcsak a házigazda készül, hanem a vendégek is hoznak valamit, ami az asztalra kerül. Jó hozzájárulni a közös vacsorához. Sőt, kell, hogy hozzájáruljunk a közös vacsorához!

Engedjük hát meg a párunknak is, hogy hozzájáruljon az életünkhöz! Nemcsak nekünk lesz ettől sokkal jobb, hanem neki is!

Sokan nem is gondolják, hogy mennyire szétrombolhatja a párkapcsolatukat a párkapcsolati munkanélküliség.

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy nőként „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben. Olyat amiből érezheti, hogy szükségünk van rá!

Engedjük, hogy a párunk segítse az életünket!

Megosztás Facebookon