Utolsó kérdésem a halálos ágyamon
Sokan furcsának tartják, de nekem sokszor eszembe jut az utolsó napom. Az a nap, amikor tudom, hogy vége, nincs tovább, eddig tartott az életem. Ekkor már sokat nem tudok tenni azért, hogy jobb életem legyen, csak visszanézni tudok az életemre. És ez a pillanat mindenki életében eljön. Az Önében is! Én tudom, hogy ha eljön […]
Sokan furcsának tartják, de nekem sokszor eszembe jut az utolsó napom.
Az a nap, amikor tudom, hogy vége, nincs tovább, eddig tartott az életem. Ekkor már sokat nem tudok tenni azért, hogy jobb életem legyen, csak visszanézni tudok az életemre. És ez a pillanat mindenki életében eljön. Az Önében is!
Én tudom, hogy ha eljön ez a nap, fel kell tennem saját magamnak a kérdést:
Mire használtam fel az életem?
A munkahelyi hajtásra?
Híradók, sorozatok, megnézésére?
Idegen emberekre, akikre ma már nem számíthatok?
Unalomra? Rossz kedvre?
Hobbira?
Lehet dolgozni, és a munkánkban szép eredményt elérni. Fontos, hogy a gyerekeinkkel is sokat foglalkozzunk, hiszen felelősek vagyunk értük. A barátoknak is szüksége van ránk. És persze a kikapcsolódás is fontos.
De a párkapcsolatunk, a házasságunk nem egy dolog a sok közül!
Nem azonos kategória a munkával, a barátokkal, a hobbinkkal.
A párunkra igenis időt kell szánni az életünkből. Sok-sok időt.
Ma! Ma! Ma!
Az életünket most éljük. Ma még meg tudunk dolgozni a boldogságért, ma még képesek vagyunk időt szánni a párunkra, és ma még megvan a lehetőségünk, hogy együtt legyünk, és az örömet jelentsen nekünk és a párunknak is. Ha az utolsó napunkon tiszta lelkiismerettel, magunkkal és az életünkkel megelégedve szeretnénk elaludni, azért ma tudunk és ma kell megdolgoznunk.
Ne hagyjuk, hogy a karrier, más emberek, hamis szórakoztató eszközök eltereljék a figyelmünket a a párunkról, házastársunkról!
Ön mit fog MA tenni a saját és a párja boldogságáért?
Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: