Hiszem, hogy a törődés, figyelmesség minden nőnek jár! Mai írásom elolvasását a legtöbben a felénél abbahagyják majd, pedig megmutatom, mi az az egyetlen NŐI STRATÉGIA, amivel a nő elérheti, hogy újra lelkesen udvaroljon a férfi (saját magától). Hosszú lesz, köszönöm, ha végigolvasod.

Mielőtt bemutatnám azt a folyamatot, ami a férfiak lovagiasságát, szerelmét újraindítja, egy fontos üzenet minden férfi olvasó felé:


„Kedves Férfitársam!

Egy férfi teljesítményét egy kapcsolatban az határozza meg, hogy a nő mennyire ragyog mellette.

Lehet engem ezért támadni, de inkább mondom még keményebben:

Az, hogy milyen állapotban van a feleséged melletted, az Téged minősít. A lelkiállapotát és a külsejét is beleértve. Ez elsősorban Tőled függ!

Ha férjként csak elvenni akarsz a kapcsolatban, ha kihasználod a kényelmet, és eközben elfelejted, hogy vissza is kell adnod… az bizony meg fog látszani a feleségeden.

Tudom, hogy sokat dolgozol, és szép dolog dolgozni a családért! De az csak az egyik fele a feladatodnak!

Adsz-e minden nap figyelmességet a feleségednek? Érezheti-e, hogy továbbra is őt választod a hétköznapokban? Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap is? Udvarolsz még kitartóan?

Bántani nem szeretnék senkit, de ha ezeket a sorokat férfiként olvasod, kérlek, gondold mindezt végig!

Éveken át tartottam feleségeknek tréningeket, és az elmúlt 11 évben sokszáz házaspár tisztelt meg azzal, hogy felkért, hogy segítsem őket közelebb kerülni egymáshoz.

Szóval hidd el, tudom, mi a varázsszer, ha boldogtalan a feleséged. És az a durva, hogy ez nem is varázsszer. Csak egy egyszerű hozzáállás, ami csodákra képes! Gondold át a fentieket, és cselekedj!”

Ki a felelős azért, ha nem udvarol a férfi?

Kedves Hölgy Olvasóim!

A fenti sorokkal nem szeretném női olvasóimat fellázítani a férjeik ellen. Bár valóban fontos gondolatokat fogalmaztam meg a fentiekben, szeretném jelezni, hogy igazságtartalmuk ellenére sok nőre sajnos veszélyesek a férfiakat EGYOLDALÚAN kiosztó írások.

Mert sajnos mit hallanak ki egy ilyen üzenetből nagyon sokan?

Azt, hogy a férfiak a hibásak, és csak a férfin múlik minden. Mintha nem számítana az (márpedig igen), hogy egy nő hogy is áll az udvarolásban nem jeleskedő férjéhez. Hadd fejtsem ezt ki…

Hogy működik a férfi?

A férfi működésének egyik alapvető eleme, hogy van valamilyen számára fontos ügye (ez ma leginkább a munkája vagy a hobbija), és ennek érdekében felfedez-megszerez-elvesz üzemmódban működik. Hogy micsodaaaaa?

Tudom, hogy sok nő a férjét több éve vagy évtizede ismeri. De akkor hadd áruljam el: a férfiak működéséből nem elég ezt a néhány évet látni. Lássuk meg a férjünkben azt a 2,5 millió évet, amely alatt a férfiaknak mindig is fontos feladata volt a család biztonságának és életbenmaradásának biztosítása.

A férfi e feladata során kulcsfontosságú ügyért élt-halt: vadászott, területeket foglalt. És ennek során felfedezett, megszerezett, elvett. A nő pedig biztosította azt a gondoskodó hátteret, ami ezt lehetővé tette a férfi számára. A férfi a nap végén megpihent otthon, élvezte, hogy megkapja a támogatást és kiszolgálást.

És ez természetes munkamegosztás volt évezredeken át, hiszen így bírta a férfi a napi szintű fizikai küzdelmet! A nő gondoskodó szeretete nélkül nem lett volna képes nap mint nap nekiindulni a világnak, ahol felfedezett-megszerzett, elvett. Ez a munkamegosztás tette lehetővé, hogy életben maradjon a család.

Ma már más világ van

Azóta jó sok év eltelt, és már nem mammutvadászok a férfiak. De ez az ősi működés bennünk maradt!

Férfiként mind a mai napig vadászunk, felfedezünk, megszerzünk, elveszünk.

És ami ebben a legmegdöbbentőbb: ez a férfiműködés valahol ott van a házasságunkban is!

Figyeljük csak meg: az ügyünk néha fontosabbnak tűnik, mint a feleségünk, és ha kapunk valamit, az természetes. Hiszen mi ma is a munkánkra és a hobbinkra koncentrálunk, és természetes, hogy mindent alánk raknak. Belül egy kicsit még mindig úgy érezzük, hogy tőlünk függ a másik élete! Tőlünk függ, hogy hozunk-e haza ennivalót vagy sem. Igaz ez?

Ma már nem! Mára a technika fejlődése és társadalmi változások következtében egy nő férfi nélkül is megél (fizikai szinten!). Nem kell a férfi vadászatára bíznia magát: a nőnek is van pénzkereső állása, az élelmiszerekért elég csak bemenni a CBA-ba, ha pedig valami nehezet kellene cipelnie, azt egy kis borravalóért bármelyik futár berakja a nappaliba.

De mégis: hiába van jó fizetés, CBA és erős futár, a mély ősi működést még mindig hordozzuk magunkban! Nőként gondoskodni, férfiként pedig felfedezni, megszerezni, elvenni akarunk.

Hogyan hat ez a házasságunkra?

Amikor egy férfi a párkapcsolatában hozzászokik mindahhoz a jóhoz, amit a feleségétől kap, általában elfelejti visszaadni a feleségének. És ezt egy nő egy idő után kihasználásnak érzi. De nem is ez a megdöbbentő! Hanem mi?

Hogy a férfi ezt észre sem veszi!

Mert ő felfedez, megszerez, elvesz! Mindig is ezt csinálta. És ez a működés 2021-ben is ott van mindenkiben! Tényleg mindenkiben!

Csak egy példa, ami elég lehangoló, de igaz:

A férfinak a szerelmével kötött házasság azért (is) öröm, mert felfedezhette álmai asszonyát, és utána megszerezhette. És ha már megszerezte (ezt igazolja az esküvő), akkor úgy érzi, rendben van minden, ügyesen ellátta a feladatát a jól ismert felfedez-megszerez-elvesz működéssel.

Aztán hogy mi jön ezután? Szerintem elég körbenéznünk, és látjuk…

Elmúlik az udvarlás.

És egy idő után egy feleségnél – aki elkezdi végre értékelni magát – természetes és gyakori érzelmi következmény az, hogy BETELIK A POHÁR!

No ilyenkor van az, amikor egy feleség lelkileg kiüresedetten megkérdezi a válás előtti utolsó órában, hogy:

„Jó ez így Neked?”

És erre a kérdésre mi lesz a férfi válasza?

Hogy IGEN! 🙂

Mert hát a férfi ősi gondolkodása mit is mond? „Én férfiként igenis szeretem a feleségemet. Vele vagyok és nem mással. Az általam nyújtott biztonságot ő kapja meg és nem más! Kiválasztottam már egyszer és most is vele vagyok: természetes, hogy ő gondoskodik rólam.”

Mit tud ilyenkor tenni a nő?

Ha egy nő felelősségvállaló, akkor nem az lesz a megoldása a helyzetre, hogy megbélyegzi a férjét azzal, hogy „a férjem, elfelejtett udvarolni és kihasznál!”

Sajnos a felelősségvállalás ma nem divat, és inkább mindenki azt keresi, hogy a másik hogyan hibás. Pont emiatt annyira felkapottak a „Rabság a nárcisztikus férfi mellett” és a „Hogyan szabadulj meg a kihasználó férj mancsai közül” típusú előadások. 🙂

Akkor mi a megoldás?

1. Először összegyűjtjük, hogy nőként mit szeretnénk mi magunk az élettől, a házasságunktól és a férjünktől. (10-20 évnyi egyoldalú odaadó gondoskodás után nem is olyan könnyű ezt végiggondolni.)

2. És mindazt, amit a férjünktől várunk, elérjük, hogy megadja nekünk.

De hogyan?

Mondhatnánk, hogy megbeszéléssel. De nem minden férjjel lehet az ilyet megbeszélni. 🙁

Ha éppen nem az a csicsergős-beszélgetős-kapcsolatszövögetős típusú férjünk van (általában csak a filmekben látunk ilyet ), akkor nem megbeszélni kell ezt (amire kevés az esély), hanem FIZIKAI JELEKET adni. Amit egy férfi beszélgetés nélkül megért.

Ha valamit nőként igazságtalannak érzünk vagy nincs erőnk hozzá, akkor egyszerúen nem csináljuk meg!

Ugyanakkor azt, ami feltölt, csináljuk!

Ez egy stratégiaváltást jelent, de nagyon fontos, hogy SOHA NE BÜNTETÉSBŐL történjen a változás! (Mert az örökre áldozatszerepben tart.)

Hanem azért, mert nőként mindenkinek joga van ahhoz, hogy FONTOS LEGYEN SAJÁT MAGÁNAK!

És ez mit eredményezhet?

Hogy a férfi nem kapja meg az egyoldalú gondoskodást és a napi ellátmányát! Ami neki a legtermészetesebb dolog volt, és amiből azt érezte, hogy minden rendben van!

És ez lesz a kulcs! Ilyenkor a férfi azt érzi, hogy annyira azért „még sincs megszerezve álmai nője”, így megint meg kell szereznie a nőt!

És lám, elkezd udvarolni!

BIZTOS?

Vagy igen, vagy nem.

Van, hogy nem!

Sajnos – ha az emberi működést jól ismerjük – a feltétel nélküli szeretet sajnos ki tud kopni egy emberből. Ha valaki éveken át hozzászokott, hogy egy másik személlyel bármit meg lehet tenni, nem biztos, hogy szembe tud nézni a saját elhanyagoló hozzáállásával. Ha pedig mondjuk hűtlenség is tarkítja a kapcsolatot a férfi részéről, akkor még nehezebb kilendíteni őt a vádaskodó, másikat hibáztató gondolkodásból. (Általában csak speciális ismeretek alapján tud ezen fordítani egy feleség.)

Viszont van, hogy igen, változik a férfi! Hogy hogyan?

Figyelj jól, mert most megmutatom, mi ma egy nő egyetlen esélye!

Mikor jut el a férfihoz, hogy baj van?

Nőként, jó, ha tudod: mindig később, minthogy Te már majdnem meghaltál! Mindig később!

A férfi, amíg a nő folyamatos gondoskodással mellette van, úgy gondolja, hogy minden rendben van. Mi férfiak inkább a fizikai dolgokból érzünk. Az érintésből és a kapott ellátmányból. Ha nagyon le akarom egyszerúsíteni: szex és kaja!

És ha ezt férfiként egyszercsak nem kapjuk meg, mert a feleségünk elkezde becsülni magát és stratégiát vált, talán még sértődéssel, elutasítással is fogadjuk!

És itt jön az, hogy a nő a korábbi közös életet alacsony felelősségvállalással változtatja meg (robbant egy nagyot a haragjából táplálkozva), vagy magát szeretve, nőiesen, felelősségvállalással! Miért?

Mert amikor férfiként megérezzük, hogy a feleségünk kezd jól lenni lelkileg, éli a boldog életét NÉLKÜLÜNK, és az ellátmányt nem kapjuk meg… na akkortól érezzük, hogy gond van!

Szeretettel csináld!

Előre félek, hogy lesz, aki félreérti, így inkább leírom!

Itt nem haraggal átitatott szexmegvonásra és kajamegvonásra hívok mindenkit!

Szeretettel átitatott megvonásokról:

Egyszerűen szereted a másikat, de nem teszel meg mindent, ha Neked nem jó. Mert szereted magadat is! De szeretettel vagy továbbra is felé is! Érthető?

Hol fog eldőlni az új stratégia sikeressége?

Amikor a férfi az új stratégiában megérzi, hogy nem kap meg feltétel nélkül bármit, elkezdhet kiabálni, haraggal elfordulni vagy elutasítani.

Ilyenkor ne engedd meg magadnak, hogy visszaállj a régi, önbecsülés nélküli kiszolgálós működéshez! Hanem szeresd továbbra is magadat, miközben a férjedet is szereted.

Amikor egy nő dacból elmegy flörtölni, vagy menekülésként spiri-lelki előadásokra jár, vagy csak kiabál és türelmetlen, az nem felelősségvállalás. És az nem fog megmozgatni egy férfit sem.

Sőt, az ellenkezőjét fogod elérni, mint amit akartál. Garantáltan elveszíted:

– A flörtölésnél lecserélted.
– A spiri előadásokon mást helyeztél középpontba.
– A kiabálással pedig háborút indítottál ellene.

Az egész csak haragot vált ki, és elvesztetted a férjed!

Amikor valaki felelősségvállaló, olyankor a legjobb dolog, hogy ragyog és tündököl (erről egy külön ingyenes online előadást is tartok nőknek itt) és akkor a férfi megérzi: hé, elveszíthetem a Nőt, akiről azt gondoltam, hogy „megszereztem”.

És elkezd udvarolni.

Mert egy ragyogó nőnek, akit nap mint nap meg kell szerezni, mi férfiak igenis tudunk és szeretünk udvarolni!

És utálatos leszek, de kimondom: csak annak a nőnek tud egy férfi udvarolni, akit nap mint nap meg kell szerezni és a ragyog a benne levő belső szabadságtól, no meg attól, hogy szereti magát!

Halllóóóó, tessék észrevenni!

A nem felelősségvállaló hozzáállás ma minden nővel azt mondatja: a férfiak elfelejtettek udvarolni!

Jaj, ha ez csak a férfiakon múlna! Hát persze, hogy nem udvarol a férfi! Hiszen már megszerezte a nőt! És amíg ő ki van szolgálva, alkalmazkodva van hozzá éjjel-nappal és nem belső ragyogást, addig miért is udvarolna?

Az önmagát elnyomó alkalmazkodógépnek, aki nőiességét elveszítette és türelmetlen, annak nem fog udvarolni egy férj sem. És nem azért, mert a férfiak rosszak!

Hanem azért, mert alacsony felelősségvállalású, alacsony önbecsülésú és nőietlen nőt nem fog úgy kezelni egy férfi, mintha magas felelősségvállalású, magas önbecsülésúű és nőies lenne.

Értjük már, hogy miért fontos a felelősségvállalás nőként is?

Felelősséget vállalunk

Köszönöm, ha érted, hogy nem a férfiak hibáztatása a megoldás. Mint ahogy minden fórumon elmondom a férfiaknak is: nem a nők hibáztatása a megoldás. A hibáztatás nem megoldás.

Felelősségvállalás az, amikor tanulunk, tudatosabbá válunk, és azzal foglalkozunk, hogy több felelősségvállalást, önbecsülést, nőiességet/férfiasságot vigyünk az életünkbe. Mindannyian a magunk oldalán.

Mert bátran ki merem mondani: erre van igazán szükségünk!

Köszönöm, hogy ezt leírhattam, és köszönöm, ha érted, amit írtam.

(Ha érdekel mélyebben is a téma, szeretettel várlak NŐKNEK SZÓLÓ ingyenes online párkapcsolati előadásomon, ahol szó lesz arról, hogy hogyan teljesedhetsz ki nőként a párkapcsolatodban, szakíthatsz időt magadra és kapj több figyelmességet és megbecsülést a párodtól.

IDE KATTINTVA TUDSZ JELENTKEZNI AZ INGYENES ELŐADÁSRA >>)

 

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: