Kicsinyítőképző a kapcsolatunkban

Létezik egy szó, amit én csak úgy hívok, hogy párkapcsolati kicsinyítőképző. No nem a -ka, és nem is a -ke kicsinyítőképzőre gondolok.

Történik, hogy Feri, akit Kati nagyon vár haza egy hétköznap délután, később ér haza, mint amit reggel megígért. Egy kicsit tovább marad a munkahelyén, utána pedig véletlenül összefut egy régi osztálytársával, és beszélget vele is egy kicsit.

Amikor hazaér, Kati kedvesen, de megbántottságának hangot adva számon kéri a késésért.

Mit gondol, mi a tipikus válasz ilyenkor?

„Csak egy kicsit tovább maradtam a munkahelyemen!”

„Csak összefutottam az egyik volt osztálytársammal!”

Hát igen, ha a párunk hibát vét, elmulaszt valamit, akkor általában az első ösztönös reakciója az, hogy védekezni kezd, és csökkenteni próbálja a hibáját. És ez ugyanúgy igaz ránk is.

Ilyenkor nagyon nagy segítség a „csak” szó. Miért?

A „csak” szó az utána következő szavak jelentőségét csökkenti. Éppen ezért a használatával előszeretettel próbáljuk csökkenteni a hibáinkat a párunk előtt is.

Mikor használjuk a „csak” szót előszeretettel?

1) Ha tudjuk, hogy olyat csinálunk, ami a másiknak rossz, de csökkenteni akarjuk a lelkiismeret-furdalásunkat és a bűntudatunkat.

2) Ha el akarjuk hárítani a kellemetlen megjegyzéseket, amit a nem kívánatos tevékenység után kapnánk a másiktól.

Hogy illett volna Ferinek akkor válaszolni?

Valahogy így:

„Bent kellett maradnom a munkahelyemen, és még egy osztálytársammal is összefutottam. Elnézést, hogy nem szóltam haza Neked! Mivel engesztelhetnélek ki?”

Mi tehát a lényeg?

Száműzzük a „csak”-ot a párkapcsolatunkból, és helyette inkább ismerjük be magunknak és a párunknak is, hogy hibáztunk, vagy valamit nem tettünk meg, amit meg kellett volna tennünk!

Megosztás Facebookon