A házasságunk a gyerekek megszületésével romlott meg. Két és fél év után a gyerekek apja bejelentette: „Mindent megteszek, hogy a volt barátnőmmel éljek. És nem érdekel mi lesz veletek”. Mondanom se kell mit éreztem ekkor. Sajnos ezt nem magától vallotta be. A dologban közrejátszott az is, hogy párocskákat szervezet be nem csak vacsora céljára. Én […]
A házasságunk a gyerekek megszületésével romlott meg. Két és fél év után a gyerekek apja bejelentette: „Mindent megteszek, hogy a volt barátnőmmel éljek. És nem érdekel mi lesz veletek”. Mondanom se kell mit éreztem ekkor. Sajnos ezt nem magától vallotta be. A dologban közrejátszott az is, hogy párocskákat szervezet be nem csak vacsora céljára. Én ezt nem voltam hajlandó vállalni. Tisztességben szeretném felnevelni a gyerekeimet, de ilyen háttérrel nem tudtam volna. Még együtt éltünk 2 évig-bár nem igen láttuk, a válást mint tudatos döntését szóba hozta. Így mentem vissza GYES-ről dolgozni. Teljesen magam alatt voltam. Nem tudtam mit és hogyan oldjak meg egyedül. Senkire sem számíthattam. Lassan ennek már 1 éve. Kezdjük kialakítani a gyerekekkel a mi kis családunkat. Nem könnyű,de Ők segítettek abban,hogy ne adjam fel,tanuljak meg harcolni az életben értük és magamért. Az ex 2hetente elviszi magával a gyerekeket hétvégére. Valamikor őrjöng,valamikor normális. Fenyeget és provokál. Nem hajlandó elfogadni a bírónő döntését a tartásdíjra vonatkozólag. Pereskedik, de nincs értelme. Az együtt töltött 13 év alatt soha sem viselkedett így. Baráti társaságunkból mindenki ábrándozott, bárcsak ők is ilyen jó pár lennének. A gyerekvállalás teljes mértékben megváltoztatta.  Nem tisztelt mint anya, feleség,szerető, nő, és mint ember. Teljesen leírt. Mai napig nem tudom miért. De ha tudnám sem változtatna a dolgokon. Másfél év szenvedés után úgy érzem sikerült kitörölnöm minden érzelmet iránta. Most már nem tudok büszkén, tisztelettel rátekinteni. Megteszek mindent amit tudok a gyerekeimért. A válás során megerősödtem,megtanultam harcolni,kijárni a nekünk megfelelő utat.  Kedves olvasó/válásban lévő. A válás után is van élet és ha megtanulunk a homokban írni akkor ez az élet szebb lehet számunkra mint az eddigi. Nem hinném el ha más mondaná nekem. Én tapasztalom nap mint nap. Nem azon sóvárgok,hogy mi lett volna ha. . , hanem azon gondolkodom mit tehetek a jelenért és a jövőkért. Meg kell tanulni látni az erdőtől a fát. És lám napról napra zöldebb,frissebb,és egyre magasabb. Nem könnyű, de megéri:)
Megjegyzés: Ez egy rövid tömör változata az életemnek. Úgy gondolom, hogy a legtöbb nő válás után már nem érzi magát nőnek.  Kell egy kis önbizalmat adni nekik. Remélem én talpra álltam és erre biztatom a többi hasonló helyzetben állót.

Az alábbi levelet kommentár nélkül másolom most ide, azt gondolom, hogy kiváló arra, hogy önmegfigyelésre használjuk. Mert miközben olvassuk, sok-sok gondolat indulhat el bennünk, és a leírtakat használhatjuk arra is, hogy magunkon és a kapcsolatunkon gondolkodjunk. Jó olvasást kívánok:

A házasságunk a gyerekek megszületésével romlott meg. Két és fél év után a gyerekek apja bejelentette: „Mindent megteszek, hogy a volt barátnőmmel éljek. És nem érdekel mi lesz veletek”.

Mondanom se kell mit éreztem ekkor. Sajnos ezt nem magától vallotta be. A dologban közrejátszott az is, hogy párocskákat szervezett be nem csak vacsora céljára. Én ezt nem voltam hajlandó vállalni. Tisztességben szeretném felnevelni a gyerekeimet, de ilyen háttérrel nem tudtam volna. Még együtt éltünk 2 évig-bár nem igen láttuk, a válást mint tudatos döntését szóba hozta. Így mentem vissza GYES-ről dolgozni. Teljesen magam alatt voltam.

Nem tudtam mit és hogyan oldjak meg egyedül. Senkire sem számíthattam. Lassan ennek már 1 éve. Kezdjük kialakítani a gyerekekkel a mi kis családunkat. Nem könnyű,de ők segítettek abban, hogy ne adjam fel,tanuljak meg harcolni az életben értük és magamért.

Az ex 2hetente elviszi magával a gyerekeket hétvégére. Valamikor őrjöng,valamikor normális. Fenyeget és provokál. Nem hajlandó elfogadni a bírónő döntését a tartásdíjra vonatkozólag. Pereskedik, de nincs értelme. Az együtt töltött 13 év alatt soha sem viselkedett így. Baráti társaságunkból mindenki ábrándozott, bárcsak ők is ilyen jó pár lennének. A gyerekvállalás teljes mértékben megváltoztatta. Nem tisztelt mint anya, feleség,szerető, nő, és mint ember. Teljesen leírt. Mai napig nem tudom miért. De ha tudnám sem változtatna a dolgokon.

Másfél év szenvedés után úgy érzem sikerült kitörölnöm minden érzelmet iránta. Most már nem tudok büszkén, tisztelettel rátekinteni. Megteszek mindent amit tudok a gyerekeimért. A válás során megerősödtem,megtanultam harcolni,kijárni a nekünk megfelelő utat.

Kedves olvasó/válásban lévő!

A válás után is van élet és ha megtanulunk a homokban írni akkor ez az élet szebb lehet számunkra mint az eddigi. Nem hinném el ha más mondaná nekem. Én tapasztalom nap mint nap. Nem azon sóvárgok,hogy mi lett volna ha. Hanem azon gondolkodom mit tehetek a jelenért és a jövőkért. Meg kell tanulni látni az erdőtől a fát. És lám napról napra zöldebb, frissebb,és egyre magasabb. Nem könnyű, de megéri:)

Heni

Megjegyzés: Ez egy rövid tömör változata az életemnek. Úgy gondolom, hogy a legtöbb nő válás után már nem érzi magát nőnek. Kell egy kis önbizalmat adni nekik. Remélem én talpra álltam és erre biztatom a többi hasonló helyzetben állót.”

Ha tetszett a cikk, segíts eljuttatni azoknak, akiknek hasznos lehet: