Köszönöm az első 10 évet!

Ez most életem legfontosabb leghosszabb bejegyzése lesz.

Kevesen fogják végigolvasni.

Pedig rég volt számomra valami ilyen fontos, hogy elmondhassam.

Az én titkos ünnepem

Nagyon az örömöm:

Az elmúlt hónapokban 5 teltházas párkapcsolati előadást is megtarthattam Budapesten a Lurdy Moziban.

Számomra ez az előadássorozat legbelül egy különleges ünnep volt.

Kevesen tudják, de én is csak tavaly év végén vettem észre, hogy „hoppá, én már 10 éve dolgozom lelkesen, kitartóan, csendben”.

Tavaly volt 10 éve, hogy szakítottam az elismeréssel, pénzzel és sikerrel kecsegtető jogi pályával, hogy valami megváltozzon Magyarországon. Legyenek békésebb, beszélgetősebb, hűségesebb házasságok.

És hogy mire jutottam a 10 év alatt?

Erre máris visszatérek, mert fontos. De előtte:

Ádám, mi a titkod?

Az elmúlt hónapokban egyre többen kérdezték meg, hogy mi a titkom. Például hogy töltöttem meg a Lurdy Mozis előadásaimat bármiféle hírnév, mediahátszél és politikai kapcsolatok nélkül?

Szerintem a titkom az, hogy nincs titkom. Pusztán alázattal állok a párkapcsolat, házasság témájához.

Én soha nem éreztem, hogy a legjobb vagyok, és nem is akarok így érezni. A tudásomat folyamatosan fejlesztem, és minél többet tudok, annál alázatosabban állok a saját életem, a saját sorsom és mások élete és sorsa előtt.

Mert az igazság az, hogy az élet nem mindig könnyű! A párkapcsolat sem mindig könnyű! Az enyém sem az! És nincs mindenre kész megoldásom! Másnak sincs. Ez az igazság! Aki mást mind hazudik.

De az évek alatt arra is rájöttem, hogy nincs más út, mint a tanulás, fejlődés. És nemcsak szellemi szinten, hanem ott legbelül is, a lelkünkben.

A legjobb befektetés az, ha magunkba fektetünk.

Mert valójában a legkiáltástalanabb helyzetekben is meg lehet látni a fényt, ha van hozzá tudásunk. Valójában sokkal könnyebben megtaláljuk megoldást, ha tudjuk, hol kell keresni. És ezt csak tanulás útján lehet megtalálni. Én nem látok más utat.

Én ezért kutatok, tanulok folyamatosan, és alázattal végezem a munkám. Ezt csináltam az első 10 évben minden egyes nap! Mediátorként, coachként, egyetemi oktatóként és magánemberként is. És ez alól a mai nap sem kivétel.

Hálás vagyok azért, hogy mára mély gondolkodású emberek, tapasztalt szakmabeliek keresnek engem, jönnek tanulni hozzám, én pedig igyekszem a legjobb önmagamat adni.

Aki tanult már nálam (szakmai képzésen vagy előadáson), az tudja, hogy a tanításban három alapelvem van:

• Őszinteség: én elmondom azt is, amit elrontottam az életemben.
• Hitelesség: feleségem és családom van, és arról beszélek, amit élek is.
• Alázat: az élethelyzeteket megérteni és nem megítélni kell. (Ez a legfontosabb!)

Ez a titkom.

Küzdelmes volt az indulás

De menjünk vissza az időben egy évtizedet.

Amikor frissen végzett jogászként és mediátorként elhatároztam, hogy a viták mélyítése helyett a békét szolgálom, azonnal ellenszélbe kerültem.

Az első előadásomat 24 évesen tartottam meg. Voltak, akik kinevettek, hogy „Fiacskám, mit tudsz Te az életről ilyen fiatalon?!”

De tisztelettel megértve az aggodalmakat csak egyre koncentráltam, hogy szakmailag jobb legyek és adhassak, adhassak, adhassak. És adtam, adtam, adtam.

Ekkor jöttek csak az igazi csalódások. Ahogy hittel és őszintén tettem a dolgom, a végzettségük vagy címük mögé bújó „nagy nevek”, a szakma csúcsán levők kezdtek el bántani. Levélben, élőszóban a hátam mögött, de volt, hogy szakmai konferencián „virágnyelven”. Olykor szakmailag, olykor emberileg bántottak. És nem értettem, miért van ez.

Mert én csak tettem a dolgom, és arra figyeltem, hogy segíthessek. Az eredmények, a pozitív visszajelzések, a megújult házasságok pedig engem igazoltak.

Talán hibám volt, hogy nem kerestem az elismert „nagyok” társaságát, akiktől engedélyt vagy előnyt kellett volna kérnem. De nekem a ravasz kapcsolatépítés soha nem ment. Az ismerőseim és a barátaim nekem tényleg azért barátaim, mert a barátaim. Nem pedig azért, mert a szakma, a média vagy a politika elismert figurái. Ez mindig így volt és ez így is marad (még akkor is, ha lassabban jutok el a célomig).

Egy új kezdet

Őszinte leszek: az idei év elején, a 11. évben valami megváltozott bennem.

Ha visszatekintek az első 10 évemre, azt látom, hogy ma már nem elég csendben segíteni. Ki kell állnom és megvédeni azokat a szakmai és emberi értékeket, amit képviselek.

Így ezúton szeretném jelezni mindenkinek, hogy FORDULÓPONTHOZ érkeztem!

NAGYON NAGY FORDULÓPONTHOZ!

Több változás jön a következő időszakban, amelyekről folyamatosan be fogok számolni.

Közösség lettünk

A mai naptól igenis kiállok, és hatványozottan vállalom magam és azt az értéket, amiért küzdök. Mostmár nem fiatal lelkes segítőként és csendesen, hanem igazi Mészáros Ádámként.

Megvédem a szakmaiságot, az értékrendet, amiért dolgozom. És nem csak magam miatt!

Mert nem vettem észre, de 10 év alatt sokan lettünk. Egy közösség lettünk.

A házaspárok, akik megtisztelnek bizalmukkal, a mediátor és coach tanítványaim, akiket taníthatok és minden Olvasóm, aki meglátja az értéket, amiért dolgozom.

Az én értékrendem nemcsak az én értékrendem, az én életem nem csak az én életem. Igen, egy közösséggé váltunk, és innentől ami velem történik, már nemcsak rólam szól!

A támadásokat és az elismeréseket is a közösségünk kapja, és eszerint is fogom kezelni.

Miért fogok igazán küzdeni mostantól?

A ma élő ember egyik nagy nehézsége az, hogy rengeteg információ elérhető. Több tucatnyi elgondolás létezik arról, hogy mi a házasság és mit kell benne csinálni.

És pont ezért nehéz ez az egész.

Kinek higgyünk? Milyen gondolatok azok, amik segítenek? Kitől tanulhatunk hitelesen?

Csak nézzünk meg néhány féligazságot:

– Légy önmagad, éld a saját életed és semmi más nem számít!
– Ha egy kapcsolatod dolgozni kell, az már baj!
– Megcsalás után egy kapcsolat nem lehet már soha többé jobb.
– Csak akkor változtathatsz a kapcsolatodon, ha a másik is partner benne.
– A nehéz időszakok és rossz érzések nem a boldog élet részei, ezért ki kell őket zárni.

Ma sokkal több házasság bomlik fel, mint kéne. És ennek az egyik oka, hogy olyan gondolati kultúra vesz ma körül minket, amelyekről észre sem vesszük, de félreviszik az életünket.

A saját életünket és a következő generációkét. Ha valaki nem látja, nézzen csak körül, milyenek ma a férfi-női kapcsolatok…

Én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol azért, mert mindenkinek rossz a kapcsolata, akkor az enyém is az legyen. Azért, mert sokan hisznek féligazságokban, azért én még nem akarok. És ez hajt ma is: minél jobban megérteni egy-egy területet, és azt tanítani, amire tényleg lehet alapozni egy házasságot. És nem pedig arra, amire a tömegek alapozzák. Nézzük csak meg, mi lesz annak az eredménye…

Én abban hiszek, hogy ha jól megértjük az életünk és a kapcsolataink működését, akkor EGYSZERŰ eszközökkel nagyobb szeretetben és igazi kiteljesedésben élhetünk egy emberhez méltó életet a párunkkal.

És talán nem tűnt fel mindenkinek, de most fogalmaztam meg az igazi titkot. Az utolsó mondatban.

Miben hiszek?

Két értékben:

A szeretetben.

És a szabadságban.

És ha jobban megfigyeljük, valójában bármilyen vallást vagy politikai irányt vizsgálunk, mindenki valamelyik érték fontosságát hangoztatja. A szeretet fontosságát vagy a szabadság fontosságát.

Én MINDKETTŐBEN hiszek. Egyszerre. Az életünk teljességéhez szeretetre ÉS szabadságra is szükség van. Valahogy az élet erről szól. Egy jó házassághoz is mindkettőre szükség van:

1. Szeretnünk kell a társunkat és szeretnünk magunkat.
2. Szabadnak kell engedünk a társunkat és szabadnak kell engednünk magunkat.

Nekem ez a küldetésem!

Könnyen érthetően és gyakorlatiasan mély tudást adni az embereknek, hogy szeretetben és szabadságban tudjanak egymással élni a párkapcsolatukban.

Mert én abban hiszek, hogy nincs fontosabban annál, hogy szabadok legyünk, önmagunkat megvalósítsuk, és szenvedélyes szeretettel éljünk a házasságunkban, családunkban.

Ezzel szemben a legtöbbször két szélsőséget tapasztalok: vagy „annyira házas” valaki, hogy közben elfelejt önmaga lenni, vagy „annyira önmaga”, hogy kapcsolatképtelenné válik.

Holott egyértelmű: egy házasság csak akkor működik, ha van benne egy kiteljesedett nő és férfi, akik szeretettel tudnak kapcsolódni egymáshoz.

Ezért szeretnék leszámolni a párkapcsolatokban látható rabsággal és gyűlölettel!

És ezt fontos meglátni! Hogy nem a párunkkal kell leszámolni. Nem rá kell haragudni. Hanem a működésünk során fellépő nehézségekkel! Ha jól ismerjük a működésünket, a kapcsolatunkat, akkor ezeket a melléktermékeket is fel tudjuk számolni.

A következő időszakom erről fog szólni. Hogy férjeknek és feleségeknek is egy olyan átlátható megoldásrendszert adjak, amivel a házasságuk védett lesz és eszközöket kapnak ahhoz, hogy olyan életet éljenek, ami tele van szeretettel és szabadsággal!

Mert ez a lényeg: hogy kiteljesedjünk egymás mellett, szeretetben!

Apróság, de számomra fontos

Fiatal lelkes mediátorként úgy éreztem, azzal tisztelek meg mindenkit, ha magázódom. Minden ügyfelem, minden olvasóm idősebb volt, és a helyzet így követelte. Most pedig egyre többen jelzik, hogy a tisztelet azt követeli meg, ha feloldom a távolságtartást.

Így 10 év után – ha szabad – én mostantól tegeződve fogok írni.

Nektek!
(Ez az első tegező szó. Hú, hogy mennyivel könnyebb így!)

Köszönöm, ha oda-vissza így kommunikálunk mostantól! És köszönöm ehhez a bizalmatokat!

Hálás vagyok

Az 5. teltházas előadással lezárult most ez az előadássorozat.

És én ezalatt eszméltem csak rá, hogy ezzel az előadássorozattal mertem először ünnepelni!

Mert nem vertem nagy dobra, de a háttérben, csendben lezárult 10 fontos év az életemben. A kezdeti évek.

És ha engem kérdez valaki, én belül megkérdőjelezhetetlenül azt érzem, hogy MEGÉRTE az első 10 év.

Itt vagyok!

És ezt köszönöm Nektek!

Köszönöm az elmúlt 10 évet!

Köszönöm, hogy az lehetek, aki vagyok, és az is maradhatok, aki vagyok.

Én dolgozom tovább Veletek együtt, és kérlek, hogy Ti is dolgozzatok. Leginkább azon, hogy több szeretet és szabadság legyen ott a mindennapjaitokban. Mert én bármit is próbálhatok, az egész nem ér semmit nélkületek.

Úgyis mondhatnám, hogy a küldetésemet csak Veletek érhetem el!

Az előadások során rengeteg kedvességet, nevetést és odaadó figyelmet kaptam Tőletek. Én azt hiszem, mindegyik estén mindent megkaptam, amit meg lehet kapni egy közönségtől. Talán többet is, mint amit a 10 évért érdemlek.

Nekem van a legszuperebb Közönségem.

Nekem van a legszuperebb Olvasótáborom.

Köszönöm a sok szeretetet!

Ádám

(Egy apró kérés: ha bármit üzennél, kérlek, most ne erre a levélre válaszolj, hanem ennél a posztnál szólj hozzá, ott fogok tudni érdemben reagálni! Köszönöm!)

Utóirat: 
Nagyon sokan jeleztétek, hogy vártok Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Pécsen és így tovább.

Fogok jönni, de a küldetésem mellett családos ember is vagyok, és nem lennék hiteles, ha a hivatásom oltárán elhanyagolnám a feleségemet és a lányaimat. (Már eddig is sokkal több áldozatot hoztak értem, mint kellett volna.) Tudom, hogy sokan talán önzőségnek tartják, de számomra ez különösen érzékeny téma.

Szeretnék 10 év múlva is büszkén a feleségem férje lenni, a gyerekeim igazi édesapja. Így lehetek 10 év múlva is hiteles előttetek. Ha a válást vagy a cölibátust választottam volna, akkor könnyebb dolgom lenne az esti előadásokkal. Mert nem várna senki. De én kitartok az elveim mellett.

Ezért mindenkitől türelmet kérek, mindenhova el fogok jutni! Egyre több helyre!

Illetve az előadásokat is online nézhetővé tesszük a következő napokban azoknak, akik kérik.

Köszönöm a megértéseteket!

Megosztás Facebookon