Most én vagyok sértődős, vagy a párom tapintatlan?

Mielőtt belevágunk a témába, nézze meg ezt a szórakoztató videót a sértődésről:

Mit jelent az, hogy megsértődni?

Sértődésnek azt nevezzük, amikor a párunk mond vagy tesz valamit, és ez bennünk negatív érzéseket kelt, amitől nem tudunk könnyen megszabadulni. Mit érdemes róla tudni? Mire kell odafigyelni?

1) Tilos gonosznak és rossznak tartani

Az esetek többségében a párunk nem gonoszságból, nem rossz szándékból mond vagy tesz olyat, ami bennünk negatív érzéseket kelt (leszámítva azokat konfliktushelyzeteket, amikor az ember kívülről tudja, hogy mivel lehet sebet ejteni a másikon).

Éppen ezért amikor megsértődünk, az első, amit tudatosítani kell magunkban, hogy a másik nem gonosz, nem rossz szándékú. Sokszor a másik ember nem tudja, nem érzi, hogy a mondata tapintatlan, esetleg bántó. Nincs olyan ember, aki reggel már az ágyban eldönti, hogy „Én ma gonoszságból ötször is meg fogom sérteni a kedvesemet!”

2) Elkerülő hadművelet

Ha azt veszem észre, hogy vannak témák, mondatok, amelyek a másiknak nem esnek jól, kicsit jobban oda kell figyelnem. Bizony meg kell tanulni, hogy mi az, ami a másiknak rossz, és kerülni kell azt.

Például férfiaknak érdemes kerülni a „Milyen vastagnak látszik ebben a nadrágban a combod!” típusú mondatokat, mert az biztosan nem fog jól esni egy nőnek.

3) A lényeg: én, én, én

Amikor túlreagálok valamit, jusson eszembe, hogy magamban is helyre kell raknom valamit. A figyelmet alapvetően magunkra kell tenni, nem a másikra, aki megsértett minket. Miért?

Van, hogy egy barátunk ideges lesz, ha például azt mondjuk neki, hogy „legyél figyelmesebb!” Ha viszont egy másik barátunknak mondjuk ugyanezt, semmi baja nincs tőle. Vajon akkor kiben gyökerezik a sértődés magja? Kiből indul a sértődés? Miért van az, hogy másban semmi rossz érzést nem kelt az, amitől én falra mászok? Lehet, hogy bennem van valami?

Érdemes tehát végiggondolnunk, hogy mi az, ami miatt bennünk rossz érzést kelt az elhangzott mondat. Át kell gondolni, hogy mit tehetnénk, hogy egy elhangzott mondat ne váltson ki bennünk rossz érzést. Hogy mire gondolok?

PÉLDA1: ha egy olyan probléma miatt sértődünk meg, ami már régóta fennáll, tehát története van, kezdjük el lassan megbeszélni a párunkkal, bármennyire nehéznek tűnik is az. Nem fair sem magunkkal sem a párunkkal szemben, ha hagyunk létezni egy olyan problémát, ami miatt gyakran megsértődünk.

PÉLDA2: vannak mondatok, amik azért akasztanak ki minket, mert a szüleinktől is mindig azt hallottuk. Ilyenkor miután lehiggadtunk, érdemes megkérni a párunkat, hogy lehetőleg ne használja a mondatot. Majd pedig a fő feladat az, hogy beszélgessünk sokat a múltról, azokról az időkről, amikor az idegesítő mondatokat hallgatnunk kellett. Mindezt egészen addig, amíg ezek a mondatok nem tudnak hatni már ránk.

PÉLDA3: gyakran azért sértődünk meg, mert valamivel kapcsolatban a saját elvárásunkhoz képest el vagyunk maradva. Ha ebbe valaki beletrafál, azonnal sértődöttnek érezzük magunkat. Például ha tudjuk, hogy a füvet le kellett volna nyírnunk már egy hete, és a feleségünk ezügyben mond egy „ejnye-bejnyét”, nagy valószínűséggel rosszul fog érinteni ez minket. Ha valamivel kapcsolatban a saját elvárásunkhoz képest el vagyunk maradva, megsértődünk.

Önnel ez hogy van? Mennyire szokott megsértődni?

Megosztás Facebookon